Haza. Szeretet.
Azt akarták, hogy legyen béke, szabadság, egyetértés. Egy
jobb hazát akartak, és ezért készek voltak az életüket áldozni. Nemcsak
szavakban hangoztatták, hanem cselekedeteik is ezt támasztották alá. A
hazaszeretet nem pusztán üres frázis volt az életükben, hanem egy olyan fontos dolog,
amiért megéri áldozatokat hozni.
„Az aradi vértanuk kultusza már a kivégzés napján
elkezdődött, és áldozatuk jelképpé magasztosult. Jelképei ők a nemzeti
szabadságért hozott áldozatnak, a nemzetiségi különbségekkel nem foglalkozó,
soknemzetiségű ország hazafias összefogásának, hiszen Kiss Ernő és Lázár Vilmos
örmény, Poeltenberg Ernő osztrák, Láhner György, Leinengen-Wessenburg Károly,
Schweidel József és Aulich Lajos német, Knézich Károly horvát, Damjanich János
szerb nemzetiségű volt. Csak négyen, Dessewffy Arisztid, Török Ignác, Nagysándor
József (erdélyi), Vécsey Károly voltak magyarok. És jelképe az aradi 13 vértanú
a szabadságharc és megtorlás névtelen több ezer áldozatának, akikre halál és
börtönbüntetés, lefokozás, és a császári seregbe történő besorozás várt.” (Forrás:
https://mnl.gov.hu/mnl/nml/az_aradi_vertanuk_emlekere)
Az igazi szeretet képes átlépni nemzetiségek, országok,
világok, létsíkok határán. Az igazi szeretet cselekszik, nem marad meg csupán a
szavak szintjén.
Istennek annyira fontos volt a szabadságunk, az életünk, hogy
képes volt otthagyni a mennyet és emberré lenni értünk. Esendő, korlátolt,
véges emberré, hogy a bűn rabsága helyett élhessünk az ő szabadságában.
Ilyen az igazi szeretet. Cselekszik, nemcsak szónokol.
Tapintható, érezhető, átélhető.
Kívánom, hogy ezen a különleges emléknapon, Kedves Olvasó,
közelebb kerülhess Istenhez, az ő szeretetéhez, áldozatához, és engedd magad
abban a szabadságban élni, amit áldozatával kivívott számodra!
