Adj neki!
Sokszor találkozom azzal, hogy az ellenség szeretetéről szóló bibliai tanítás mély érzelmeket kavar fel, és felháborodást vált ki. Teljesen érthető ez, ha valaki csupán hallja a felhívást: „szeresd ellenséged!”, és úgy érti, hogy tápláljon mély, gyöngéd érzéseket az ellensége iránt. Ha azonban gyakorlatias módon tekintjük át a Biblia ezzel kapcsolatos szakaszait (2Mózes 23.4-5, 2Királyok 6.8-23, Példabeszédek 24.17, Máté 5.25, 44-48, Róma 12.17-21), akkor nagyon világosan kirajzolódik két gondolat. Egyrészt óv a Biblia attól, hogy belelovaljuk magunkat az ellenségeskedésbe: Ne örüljünk, ha kár éri az ellenségünket, ne ápoljuk az „adok-kapok” vagy a bosszúállás lelkületét. Másrészt gyakorlati dolgokban, szükségleteiben tanúsítsunk jóindulatot iránta, és tegyünk a javára. Ha éhes, és van ennivalód, adj neki - ilyen egyszerűen szól a Biblia tanítása.
Ahhoz pedig, hogy ezt jó szívvel meg is tudjuk tenni, komoly belső szembesülésekre, felismerésekre és döntésekre van szükségünk. Rá kell bíznunk Istenre az igazságszolgáltatást, és el kell döntenünk, hogy kegyelemből élő emberekként azzal az irgalommal tekintünk másokra, amit mi már megkaptunk Istentől. Megértjük, hogy a szeretet magában foglalja az érzelmek teljes tárházát, s ugyanakkor egy cselekvésre ösztönző gondolkodásmód, lelkület. Miközben szolgálunk abban a gyakorlati dologban a velünk ellenséges embernek, amire szüksége van, a szívünkben, érzelmeinkben is változás történik: Szabadokká válunk a keserűségtől, és átéljük a Menny boldogságát. Ráadásul pedig lehet, hogy elveszítünk egy ellenséget, s nyerünk egy barátot.
Bánj eszerint azzal, aki ellenségesen viselkedik veled!
Legyen áldott a napod!
