Az áldás receptje

Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.

Egyszer vendégségben voltunk, ahol is házigazdáink a vacsora végén valami fenséges, olyan flódni-szerű, almás-mákos süteménnyel leptek meg bennünket. S ahogy ilyenkor lenni szokott, azonnal el is kértük a receptet, mert ezt valamikor nekünk is ki kell majd próbálni!

No, ez a valamikor tegnap jött el. De sajnos, a sütemény egyáltalán nem olyanra sikerült, amilyenre emlékeztünk. Jó, bevallom. Kicsit eltértünk a recepttől. Ugyanis nem volt kedvünk boltba menni, így több összetevőből más mennyiséget használtunk, illetve azzal helyettesítettük, amit épp otthon találtunk.

A tésztába kicsit kevesebb lett a liszt, viszont kettő helyett hat darab tojást tettünk bele, a vajat olívaolajjal, a cukrot pedig szódabikarbónával helyettesítettük, mert az is fehér és porszerű. A tölteléknél alma híján barack és meggybefőttet használtunk, amihez a citrom leve helyett a savanyú uborka levéből öntöttünk egy keveset, a mákot pedig szezámmaggal turbóztuk fel.

Egyszóval, a magunk módján mi mindent igyekeztünk megtenni és pótolni. Ezért is olyan érthetetlen, hogy miért nem sikerült a süteményünk.

S mielőtt bármit is mondanál, nézz magadba és őszintén valld be, hogy Isten áldása kapcsán te is így sütsz.

Olyan világosan le van írva, hogy mi Isten áldásának a receptje, a feltétele, hogy miként lehetünk boldogok, megelégedettek. Tiszta, becsületes élet, a hiábavaló és mulandó dolgok helyett az örökkévaló értékekkel, a szeretteinkkel való foglalkozás… De hát kinek van erre ideje? Ki engedheti ezt meg magának? Ezekért tenni kéne, ezekért le kéne ’menni a boltba’…

Áldást akarunk, de mégsem azokból az összetevőkből dolgozunk, melyet a recept előír. Összekutyuljuk az egész életünket, elhanyagoljuk, tönkretesszük a saját egészségünket, a kapcsolatainkat, a környezetünket és csodálkozunk, hogy miért ehetetlen, hogy miért élvezhetetlen.

Tanulság?

Jézus azt mondja: „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát” (Máté 7:24), azaz, ha ismered az Isten áldásának receptjét, ha tudod, hogy mi a boldogság és az örök élet feltétele, akkor csak abból használj! Cselekedj és élj a recept szerint, s a végeredmény garantált!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok