Az idő jelentősége
Gyermekként vártuk, hogy felnőttek legyünk. Diákként
vártuk, hogy dolgozzunk és saját pénzünk legyen. Télen várjuk a nyarat, ősszel
a tavaszt. Várjuk a nyaralást, a szabadságot, a könnyű életet. Várjuk a nagy
szerelmet, a házasságot, a gyerekeket, majd az unokákat. Mindig várunk valamit,
nem? Csak a várakozás veszélyeket is rejt magában, mégpedig a figyelmetlenség
veszélyét. Ha nem figyelünk, csak mindig várunk valamire, úgy suhannak el
mellettünk a lényeges dolgok, hogy észre sem vettünk belőlük semmit.
Az idő és a várakozás kérdése gyakran mumusként él
bennünk, pedig ez a kombináció akár az életünket is megmentheti. A kérdés egyik
fő gondolata, amit sokan figyelmen kívül hagynak, hogy minden, amit érzékelünk
mi magunk érzékeljük csupán, emiatt nem biztos, hogy objektív az észrevétel. 10
perc ugyanannyi a fogorvosi székben egy foghúzás közepette, mint egy szerelmes
séta a parkban, előbbi mégis óráknak tűnik, míg utóbbi pillanatoknak csupán. Az
idő múlásának gyorsasága vagy épp lassúsága tehát legfőképpen attól függ, hogy
boldoggá vagy szomorúvá tesz az adott körülmény. A második megállapítás pedig
az, hogy Isten időszámítása teljesen más. Ő másképp érzékeli az idő múlását, a
dolgok történését és másképp látja a teljes képet. Isten nem az emberek
időmértékével mér és nem azért, mert nem ismeri az óra-perc fogalmát. Isten
látása és ideje arra lett specializálva, hogy elősegítse a haladást és ne a
bukást idézze elő.
Isten mindannyiunk számára elegendő időt biztosít
arra, hogy a látásunk, a gondolataink, érzelmeink úgy alakuljanak és fejlődjenek,
hogy a javunkat szolgálják. Isten terve az, hogy mindannyian belépjünk abba az országba,
amelyet készített és ehhez megadja a szükséges időt. Ha eddig haboztál engedni
az Úr hívásának, akkor ez most egy újabb alkalom arra, hogy átgondold és át add
neki az életed, hogy azzá válhass, aki lehetsz, akinek ő szánt téged. Egy csodává.
Áldott napot!
