Isteni segítség
„Segíts magadon és az Isten megsegít.”- bizonyára
valamennyien hallottuk már ezt a mondást. Ez a mondat azonban számomra csöppet
sem kielégítő, sőt….egyre több kérdést vet fel.
Hiszem és vallom, hogy a segítségnyújtás az egyik legnagyszerűbb
dolog, amit tehetünk másokért és egyben önmagunkért is. Miért alkotta volna meg
Isten a segítségadás lehetőségét és miért adott volna segítségkérésre alkalmas
szavakat, ha azok ne lennének fontosak? A segítségkérés fontos önismereti
lépés, hiszen ha képesek vagyunk legyőzni önmagunkat és beismerni, hogy
bizonyos helyzetekben vagy kérdésekben segítségre van szükségünk, akkor
erősebbek vagyunk, mint a Föld lakosságának nagyobb része. Abban a pillanatban,
hogy felvállaljuk, valamiben segítségre van szükségünk olyan lépést tettünk,
amely segíti az előremenetelünket.
De mi van a segítségadással? Vajon az is olyan nehéz? Jó az
nekem, ha segítek valaki másnak?
Úgy fogalmaz a Példabeszédek könyve, ami a
bölcsességirodalom egyik fő része, mintha a segítségadás teljesen természetes
cselekedet lenne, mintha az, hogy segítünk a nincstelennek és kezet nyújtunk a
bajba jutottnak a világ legtermészetesebb dolga lenne. Valóban annak kellene
lennie. Milyen kár, hogy egyre ritkábban az…
Segítséget nyújtani valakinek, aki szólt, hogy szüksége van
rá, emberséges dolog. Oda menni, felemelni, támogatni, bátorítani a legnagyszerűbb
dolog, amit emberként tehetünk. Segíteni valakinek, aki láthatóan rászorul, de
nem szól, ajándék. Neked is és neki is. Segíteni valakinek, aki látszólag rendben
van, de érzed, hogy mégsem kerek a kép és mellé állsz, mint barát, az már-már
ember feletti.
A Biblia megannyi példával áll előttünk, hogy mindenki, aki
az utunkba kerül többet ad nekünk, mint azt gondolnánk. Többet ad az emberségről,
önmagunkról, a segítségadás öröméről és nem utolsó sorban Istenről. Hiszen, ki
adná a legnagyobb segítséget, ha nem maga a Teremtő?
Áldott napot!
