Emmausz felé
Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers
Két csalódott, feldúlt, az életre haragvó ember haladt az úton Jeruzsálemből Emmauszba, egy kis, 12 km-re fekvő településre. Az egyik neve Kleopás volt, a másik akár te vagy én is lehetnénk. Hangosan vitatkoztak egymással azon, ami az elmúlt két nap történt.
Ezt a Jézus nevű fickót, akinek békét, szabadságot és függetlenséget kellett volna hoznia, a legmegalázóbb módon kivégezték, és még csak meg sem szólalt. A többi szabadságharcos legalább átkozódott a kereszten, és megmondták a magukét a rómaiaknak.
De mi történt? Mégsem ő volt az, akinek változást kellett volna hoznia? Nem az lett volna, akinek mondta magát? És mit értettek az asszonyok az alatt, hogy ma reggel üres volt a sírja, és találkoztak vele?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörhették ezt a két letört embert azon a bizonyos vasárnap.
Ennek a Jézusnak a halála és feltámadása óta talán időnként mindannyiunk élete egy kicsit olyan, mint egy Emmauszba vezető út. Ha Jézus valóban az, akinek hisszük, és azért halt meg, majd támadt fel, hogy valódi békét, szabadságot, függetlenséget hozzon a világba, és megszüntessen minden fájdalmat, betegséget és gonoszságot, akkor miért nem látjuk ennek a nyomát? Miért szenvednek annyian? Miért van még mindig annyi rossz? És elkeseredésünkben gyakran a hozzánk legközelebb álló személyeken vezetjük le haragunkat, értetlenségünket.
Paradox módon egyetlen személy volt, aki enyhíteni tudott az utazó tanitványok fájdalmán, és képes volt új örömet hozni az életükbe: Jézus, aki miatt el voltak keseredve, és aki találkozott velük az úton.
Nem tudjuk pontosan, mit mondott annak a két tanitványnak ott, az Emmausz felé vezető úton, és azt sem fogom tudni megmondani, hogy személyesen téged mivel vigasztal. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindannyiunkkal ott megy az úton, és ha felismerjük őt, a mi szívünk is hevülni fog. És ha nem is kapunk választ azonnal minden kérdésünkre, megnyugodhatunk abban a hitben, hogy Jézus, aki a világon a legjobban szeret minket, már dolgozik a megoldáson, és meg fogja tartani, amit megígért.
De addig is kitartóan haladunk Emmausz felé.
