Nem felejt el
“Akinek nincs esze, legyen notesze.”
Ez az egyik olyan mondás, amit nagyon hamar és nagyon nyomatékosan megtanultam, lévén, hogy borzalmas a memóriám. Nem tudom, hogy ez azért van, mert valami az agyamban rosszul van bekötve (nem lennék meglepve), vagy azért, mert hamarabb elindultak az öregedés folyamatai (ebben az esetben sem) de nevek, arcok, dátumok, sőt, sokszor alapvető információk – “Mikorra is kell az oviba menni a gyerekért?” “Befizettük már a villanyszámlát?” – is nehezen jönnek elő.
Ilyenkor (lenne) jó egy átlátható jegyzetfüzet, amiben minden fontos információ könnyen kikereshető, és ellenőrizhető. Ma, a technika korszakában – legnagyobb szerencsémre – már a zsebemben van minden, amire szükségem lehet: teendő lista, jegyzetfüzet, naptár. Csak fel kell oldanom a telefonomat.
Persze még így is vannak olyan dolgok, amiket nem felejtek el. Nem is kell igazán erőlködnöm, hogy eszembe jussanak. Mikor a feleségem nincs itthon, és egyedül vagyok a gyerekekkel – tehát nincs, aki figyelmeztessen a napirend következő elemére – akkor sem felejtek el enni adni nekik, kicserélni a pelenkát, vagy éppen elaltatni őket. Nem csak azért, mert jelzik, ha ideje volna valamelyiknek. Hanem azért, mert vannak mindennél fontosabb dolgok.
A próféta ehhez hasonlítja Isten figyelmét. Az anya nem – és biztosíthatlak, az apa sem – feledkezik meg a gyermekéről, a szükségleteiről, a vágyairól, az álmairól. Illetve, ideális esetben nem. Persze vannak kivételek. De még ha vannak is, akik mégis elfelejtik, Isten soha-soha nem feledkezik meg rólad.
Neki a notesznél még jobb emlékeztetője van: a két kezén begyógyult sebhelyek.
