Amire mindenkinek szüksége van
Filippiekhez írt levél 4.rész 7.vers
Az elmúlt napokban különösen intenzíven éreztem a nyugtalanság és a kétségbeesés érzését. Úgy éreztem, hogy a feladatok, amelyek előttem tornyosulnak olyanok, akár egy sárkány, amely arra vár, hogy mikor okádhat tüzet és mikor nyelnek el a lángok. A lángok sűrű, sötét füstként válnak eggyé a tiszta levegővel és lassan egyáltalán nem jutok levegőhöz.
A sürgető feladatok, a határidők, a mindennapok stresszes kihívásai felborítják az ember érzelmi életét és kész csoda, ha valaki higgadtan – tényleges és őszinte higgadtsággal tudja kezelni a felmerülő helyzeteket. A megoldandó helyzetek nyugtalanságot, ingadozó reménységet és sötét gondolatokat szülnek. De van megoldás!
Sok mindent nem látunk az életünkben, többek között azt sem, hogy egy-egy körülmény miért épp úgy alakult, ahogy. Isten, mint Teremtő ismeri a teljes a képet és így kiterjesztett látása is van helyzetünkről. Az ember gyakran csak azokat a lehetőségeket gondolja át újra és újra, amelyeket ő ismer és elfelejti, hogy Isten több megoldást is lát és nagyobb rálátása van a problémáinkra, mint nekünk bármikor.
Isten békéje nem akkor válik a részünkké, amikor beszélünk róla. Nem akkor tapasztaljuk meg a békét, amikor azt mondjuk, hogy „majd Isten megsegít” és rögvest a megoldásokon kezdünk gondolkodni.
A béke az, amikor tudatosítjuk magunkban, hogy Isten többet lát és többet tud, mint bármelyikünk. Nagyobb ereje van, mint gondolnánk és több megoldással rendelkezik.
A feladat tehát: tudatosítani magunkban Isten hatalmát. Ez nem egyszerű, főleg akkor, ha szeretjük irányítani a dolgokat. Meg kell tanulni átadni Istennek mindazt, ami elveszi a nyugalmunkat, a reményünket és a fényt az életünkből. Ő adja a békét, te csak maradj veszteg.
Áldott napot!
