A bizalom gyümölcsei

"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."

Ésaiás 40.31

Gyermekkoromban sok mindent szétszereltem, mert kíváncsi voltam arra, hogyan működik. Persze ennek megvoltak a hátrányai is. Sokáig nem volt például használható biciklim, mert szétszerelni tudtam, de összeszerelni már nem… Ma is érdekel mitől és hogyan működnek a dolgok, akár a természet világában, akár a lelki életben. Pál levelei azért különösen fontosak számomra, mert a lelki világ rejtett működésébe, törvényszerűségeibe nyújtanak sokszor bepillantást.

Az ígéret nagyon egyértelmű, világos és határozott: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul”. Önmagában ennyi is elegendő számunkra, hiszen a lényeget elmondja: az a fontos, hogy mindig, minden körülmények között bízzunk Istenben, s akkor megújul erőnk, ha megfáradtunk is!

Számomra izgalmas átgondolni, hogyan is működhet ez. A bizalomból döntések születnek. Például az, hogy nem a magam útján járok, hanem Isten vezetését követem. Vagy az, hogy nem a magam megoldásait erőltetem, hanem Isten gondviselésére, szabadítására bízom rá magamat. A bizalom és a ráhagyatkozás, teljes átadás között van egy nagyon fontos ok-okozati összefüggés. Csak akkor tudom teljesen átadni magamat Isten akaratának, ha Őt, mint bizalomra méltót ismertem meg. Az engedelmesség alapja tehát a bizalom. Pál szavai szerint, amikor saját törékeny és gyenge voltommal szembesülök, akkor mutatkozhat meg Isten hatalmas ereje (vö. 2Korinthus 4.6-11). Krisztusban hinni azt jelenti, hogy Krisztus bennünk lakik, és ő cselekszik bennünk (vö. Efézus 3.17-21). Krisztusban az istenség teljessége lakozik (vö. Kolossé 2.9), övé minden hatalom (vö. Máté 28.18). Az erő és hatalom tehát, ami megnyilatkozik hívő emberek életében az Isten életadó ereje és hatalma (vö. Róma 8.11-12). Nem kell tehát amiatt aggódni, hogy nem áll elegendő erő a rendelkezésünkre, hogy segítségünkre legyen, hiszen Isten ereje kimeríthetetlen.

Az egyetlen bizonytalansági tényező csupán a mi átadásunk. Meghozzuk-e percről percre azt a döntést, hogy Krisztust akarjuk követni? Átadjuk-e neki szívünket? „A választás képességét Isten megadta az embernek; tőled függ, hogy helyesen élj azzal. Bár szívedet nem változtathatod meg, és saját erődből Istent nem szeretheted, mégis szabad választásodtól függ, hogy Őt szolgáld. Mihelyt átadod néki akaratodat, Ő fogja benned munkálni úgy az akarást, mint a cselekvést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted Isten Fiában összpontosul s gondolataid összhangban lesznek vele… Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy minden erőt és uralmat felülmúló magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz felülről fogsz erőt nyerni, és így, állandóan átadva magad Istennek, képes leszel új életet, a hitnek életét élni!” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út c. könyv, Odaadás c. fejezet)

Legyen áldott a napod!