Zamatos élet
Ha gyümölcsre gondolok, akkor akaratlanul is valami édes,
zamatos íz jut először eszembe és nyelek is egy nagyot, mert nagyon szeretem a
gyümölcsöket. Vidéki lányként azt is tudom, hogy ahhoz, hogy egy fa vagy bokor
gyümölcsöt teremjen gondozni és óvni kell. Időnként metszeni kell, leszedni
róla a kártevőket, amennyire lehet védeni kell a viszontagságos időjárástól és
még sorolhatnám. A Krisztussal megélt élet hasonló a gondozásra szoruló
gyümölcsfához.
Amikor keresztény szabadságról beszélünk, akkor nem egy elméleti
síkon mozgunk, sokkal inkább szól ez a lelki ember harcáról a testi ember
ellen. Ez a keresztény belső élete, amelyet nem látnak a kívülállók. Erről a
harcról nem csak a Biblia ír, hanem már az ókori filozófusok is megértettek
valamit az ember természetéről, még pedig azt, hogy az érzéki örömbe, szinte
mindig vegyül egy kis üröm is. Keresztényi értelemben, amikor „testről”
beszélünk, akkor az ember egészét értjük alatta, míg ha lélekről van szó, akkor
Pál értelmezése szerint Isten Lelkére kell gondolni. Ez a Lélek kapcsol össze
bennünket Krisztussal és így leszünk Krisztus testének részesei és így válik
életünk győztessé. A keresztényi élet próbáiban való megállás tehát nem a mi
erőlködésünk eredménye, hanem Isten Lelkének munkája.
Hogy hogyan kapcsolódik a Lélek a gyümölcshöz? Testként élve a
magunk erejéből érünk el dolgokat és a magunk döntéseivel alakítjuk a sorsunk.
Ellenben, ha a Lélek munkálkodik bennünk, akkor már nem akaratlagosan teszünk
ezt vagy azt és időnként gyakoroljuk a szeretetet, máskor pedig épp az
ellenkezőjét érezzük, hanem mint
gyümölcs, mint ajándék kapjuk meg azokat az erényeket egységben, amelyek
kifejezik Krisztus lelkületét.
Nehéz egy bántó világban a szeretetet, örömöt, békességet,
türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget és a mértékletességet
megtartani, de ha életünk Krisztussal van összekapcsolva, akkor mindezeket
megkapjuk ajándékba!
Áldott napot!
