Válasz a segélyhívásra
Jó
pár évvel ezelőtt az izraeli utazásunk során autót béreltünk, mely speciális
indításgátlóval volt felszerelve. Ez egy kis szerkezet volt a műszerfal alatt,
melybe egy három számjegyű kódot kellett beütni, majd ezután lehetett a kulcsot
elfordítani és ráadni a gyújtást.
Miután
a kocsit átvettük, bepakoltunk, majd búcsút vettünk a Jeruzsálemtől. Irány a Holt-tenger
majd Eilat. Emlékszem, először a Júdeai sivatagban a tengerszintet jelző
parkolónál álltunk meg fényképeszkedni, majd ahogy visszaszálltunk a kocsiba, én
rutinszerűen elfordítottam a kulcsot. Persze, nem történt semmi. Ja, először a
kód. Bepötyögtem. Semmi. Na, még egyszer. Semmi. És még, és még. Semmi.
Mit
lehet ilyenkor tenni? Kora reggel lévén sem a parkolóban és sem a környéken nem
volt senki. Így, felhívtuk a társaságot, elmondtuk mi történt és kértük, hogy
segítsenek.
S
mi volt a válasz? Nem, nem küldtek szerelőt, sem autómentőt. Ehelyett
lépésről-lépésre elmagyarázták, hogy kell resetelni a kis műszert, várni
kicsit, majd megadni egy új számot és láss csodát az autó rendben beindult.
Amikor
az életben hasonló elakadásaink vannak, és az imádság készülékén keresztül
felhívjuk a mennyei segélyvonalat, sokszor mi is ilyen megoldást kapunk.
Azaz,
bármennyire is várnánk, de Isten sem küldd el egy angyalt az égből, aki majd
helyettünk megoldja a problémáinkat, aki majd helyettünk elmegy vizsgázni, dolgozni,
foglalkozni a gyermekeinkkel, vagy az evangéliumot hirdetni, stb. Viszont, lépésről
lépésre vezet, és ha követjük az utasításait, akkor biztos célba érünk.
Uram,
köszönöm, hogy a Biblián keresztül minden nap tanácsolsz. Kérlek, hogy „Taníts
meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” (143.Zsoltár 10.
vers)
