Aki bújt, aki nem...

Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr.

Jeremiás próféta könyve 23:23-24

Szerettek bújócskázni? Én igen. Még sokkal jobban elkezdtem szeretni a bújócskát most, hogy a gyermekeimmel játszhatom. A minap kitalálták, hogy elbújnak és keressem meg őket. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy hogy játsszam el azt, hogy milyen nehezen találtam meg őket. Bebújtak az ágy mögé, amin ülve számoltam. Elbújtak egy szék mögé, amit odatoltak az ajtóba, ahol ki kellett mennem a szobából. Elbújtak egy takaró alá a szoba kellős közepén. Jókat kacagtam rajtuk.

Próbáltál már bújócskázni olyannal, aki sokkal jobb volt nálad? Próbáltál már bújócskázni Istennel? Elárulom a titkot: Számára a világ legjobb búvóhelye is olyan, mint az üres szoba közepén lévő ficergő takaró, ami kacarászik. Mégis hogy bújnál el az elől, aki mindenhol ott van és mindent tud?

Istennel nem jó bújócskázni, ami azért félelmetes is lehetne, de valójában nem az. A gyermekeim nem bánták, hogy megtaláltam őket, sőt! Az volt a lényeg számukra, hogy megtaláljam őket. Nem keseregtek rajta, hogy egy pillanat alatt kitaláltam hol vannak, mert a lényeg nem az elbújás, hanem a játék. A kapcsolat.

Isten elől nem tudsz elbújni. Még jó, hogy nem is kell. Még jó, hogy ő mindig a közeledben akar lenni, nem azért, mert árgus szemekkel figyeli a hibáid, hanem mert szeret, és meg akar ölelni, amikor szükséged van rá. Ő mindig tudja hol vagy, nem azért, mert ellenőrzés alatt tart, hanem mert szeret, és vigyázni akar rád.

Bújj el nyugodtan, de kacagva, boldogan, tudva, hogy Isten rád fog találni, bármilyen messze is mész tőle!

Most pedig kezdhetsz bújni! 1... 2... 3...