Megosztott falat

Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.

Ézsaiás próféta könyve 58:8-10

Nem tudom, szerveztél-e már olyan programot, ahol több, mint száz ember szállását, étkezését és a nap közbeni programokat mind le kell egyeztetni a szolgáltató cégekkel, és mindezt úgy, hogy a vendégek nem kissé kritikusak a programmal és a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Egyik ilyen programon, mint mindig, nagyszerű csapatom volt, és ez mindenben megmutatkozott: például abban is, hogy a lehető legjobb étteremből rendeltük az ételt. Nem csak, hogy finom volt minden, de az adagok is jó nagyok voltak – olyan nagyok, hogy gyakran előfordult, hogy a kiadós leves után sokan a még bezárt dobozokban hozták vissza a vendégek a főételt, hozzá sem nyúltak és mégis jóllaktak.

Össze is dugtuk a fejünket a csapattal, hogy ilyenkor mit lehet tenni a maradék étellel – ami érintetlenül, külön műanyag dobozokba kiporciózva rajtunk maradt. Egyik munkatársam ekkor nagyszerű ötlettel állt elő: miért nem adjuk oda a maradékot a közeli hajléktalanszállónak? A mai napig tisztán emlékszem. Öten beültünk a kisautóba, a csomagtartóban több tucat étel, és irányba vettük a szállót, akikkel telefonon már lebeszéltük az adományt.

Mikor behordtuk a dobozokat, a gondozó hangosan elkiabálta magát:

"Akinek nem jutott ebéd, jöjjön ide, mégis lesz mit enni!"

"Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a
nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény."

Ezt az élményt átélni nap, mint nap: ezt jelenti kereszténynek lenni.