Otthon
Tizenkilenc éves koromig nem tudtam, mit jelent költözni. Addig
sosem volt rá szükségem, ugyanabban a kisvárosi házban éltem, és néztem az
ablakomból, hogyan változik évszakról évszakra a Tamás-hegy arca. Hogy bontanak
rajta rügyet a fák, hogyan lesz egyre zöldebb, aztán hogyan festik égővörösre
ősszel a cserszömörce levelei. Hogyan lesz kopasz öregember, és hogyan borít rá
szemfedőt a puha fehér hótakaró.
Szerettem azt a szobát, bár az volt a ház leghidegebbje, de
még most is bennem van konkáv alakjának minden egyes sarka. Először a
testvéremmel osztoztunk rajta, aztán egyedül birtokolhattam. Az esküvőm után anyám
csapott le rá, és ezt követően már csak mint „vendég” voltam otthon. Tíz év sem
telt el, és elfogytak a felmenőink, legvégül az egyik nagyapám búcsúzott, aki élete
utolsó éveit az én régi gyerekszobámban töltötte.
Aztán eljött az a nap, amikor nekiláttunk, hogy a legutolsó
papírfecniig kirámoljuk a házat, és átadjuk majd a következő családnak, gyűjtsék
benne ők az emlékekeiket.
Az egyik este ott ültem egyedül a régi gyerekszobám padlóján
porosan és fáradtan az egész napos pakolástól. Bámultam az ürességet, visszhangzott
a csend. Fura érzés kavargott bennem, hiába ismertem ezt a lakást, mint a
tenyeremet, hiába tizenkilenc éven keresztül az enyém volt, már nem voltam és
nem is leszek benne otthon többé. Itt már nem volt hely számomra, és nemcsak
azért, mert a tulajdoni lapon valaki másnak a neve állt.
Isten ma reggel egy különlegesen szívhez szóló üzenettel
szeretne reményt adni neked, Kedves Olvasó! Van egy otthon, ahol mindig van
hely a számodra. Van egy otthon, ami soha nem ürül ki, ugyanakkor azt sem
mondják neked soha, hogy most ne gyere, mert túl sokan vagyunk. Ott soha nem
kell elbúcsúznod azoktól, akiket szeretsz, az a hely mindig a tiéd lesz, és már
most is az. Mert Jézus halála és feltámadása által biztosította neked, Atyád pedig
tárt karokkal vár.
Hát ne félj a jövőtől, mert Isten a kezében tartja a te sorosodat
és a világ alakulását is! Amikor eljön az ideje, elhozza országát, a te
otthonodat!
