A tökéletes biztonság
Mikor, hol érzed magad igazán biztonságban? Theodor Bovet, Félelem és elrejtettség című könyvében olvastam azt a gondolatot, hogy légó pincében megfigyelték a háború alatt, hogy a gyermekek biztonságban érezték magukat szüleik ölében. Lehet kint háború, vihar, katasztrófa, kisgyermekként szüleink mellett (ölelő karjai között) legtöbben biztonságban érezhettük magunkat.
Vele lenni. Ez a megoldás és ez a végső jutalom is a Biblia szerint. Jézus amikor emberként a Földön élt, elválaszthatatlanul szoros közösségben élt az Atyával. (Bele is halt, amikor a bűneink rá nehezedtek, és az Atya „bűnné tette őt” (2Kor. 5.21), s elrejtette magát.) A messiási prófécia így szólt: „Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.” (Csel. 2.25) Jézus kapcsolata az Atyával radikálisan szoros volt. „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem” (János 7.16). „...Semmit sem cselekszem magamtól…” (János 8.28. „...Én az Atya által élek…” (János 6.57) – mondta. Kereste az Atyát imában, sok időt töltött a jelenlétében, és mindig megharcolta azt, hogy átadja életét, akaratát neki. Ennek eredményeként annak a tudatában élt, hogy minden Atyja akarata szerint alakul, és bármi történik is, ő az Atyában van, s az Atya őbenne. Teljesen biztonságban volt Benne a pusztító vihar idején, de rosszindulatú emberek között is.
Isten ugyanezt a közösséget szeretné létrehozni köztünk és Krisztus között. Vágyik arra, hogy időt töltsünk jelenlétében, hogy szívünket megosszuk Vele, hogy bízzunk Benne és kövessük Őt. Jézus megszabadított minket a törvény átkától, hogy semmilyen vád ne választhasson el minket Istentől, a szeretetétől. Akarsz-e vele kapcsolatban lenni? Keresed-e őt ezért?
