Árnyék és valóság
A napokban olvastam egy érdekes kifejezést: „jövendő jóknak
árnyéka”. Nagyon sejtelmes. Mi az árnyék? Valahogy úgy tudnám definiálni, hogy
valami, ami majdnem valóságos, de mivel nem az, így csak torzítás. Amikor
sétálunk és figyeljük az árnyékunkat, ami a mögöttünk lévő fény eredménye, nem
sokban hasonlít a valósághoz, maximum a körvonalak egyezhetnek, de azon kívül
semmi más…
Az ókorban, amikor még a vallási világban az áldozati
rendszer működött, a papok naponta többször mutattak be áldozatot bűnbocsánat és
üdvösség reményében. Az író úgy fogalmaz, hogy hiába voltak ezek az áldozatok,
a bűnök nem töröltettek el és az emberek nem érezték jobban magukat. Az áldozat nem volt más, csak egy árnyék…
…azután megjelent a valóság. Ez a valóság Jézus Krisztus
volt! Ő egyetlen áldozattal érte el azt, amit a papok naponta többször, így
évente megszámlálhatatlan mennyiségben végeztek hasztalanul. Az Isten Fia
eljött és elhozta az Atya szeretetét, amely enyhíti a terheket és amely valós
bűnbocsánatot ad. Amellett, hogy Jézus bemutatta áldozatát, egy nagyon fontos
dolgot tesz: vár. Időt ad. Tudja jól, hogy a megszokott gondolkodásból, a
rosszul rögzült, árnyékos felfogásból idő kijutni. Megvárja, hogy megértsük: nem
azért szeret, amit adunk neki, hanem mert Ő maga a szeretet. Nem az áldozatok vagy
tetteink révén érjük el, hogy szeressen bennünket, hiszen azelőtt szeretetett,
mielőtt megszülettünk volna. Ő arra vár, hogy kilépjünk az árnyékból a
valóságba és megengedjük Neki, hogy megérintsen, meggyógyítson és újjá
formáljon. Ő lehetőséget nyújt arra, hogy új életrendet alakítsunk ki. Jézus
áldozata akkor válik valóságossá (láthatóvá az életünkben), ha befogadjuk Őt,
ha többé nem az árnyékban élünk, hanem kilépünk a fényre Vele és hálás szívvel
elfogadjuk szeretetét.
„Jövendő jóknak árnyéka”. Én hiszem azt, hogy minden jó,
amit itt a Földön kapunk, csak árnyéka annak, ami Isten mellett vár ránk. Kívánom,
hogy valamennyien megtapasztaljuk ezt!
Áldott napot!
