Oltalmaz a mi Urunk!
A madaraknak sokféle módszerük van arra, hogy védjék a
fiókáikat. Nézzünk néhány példát!
Mind elrejtik, vagy nehezen megközelíthető helyre építik a
fészküket. A kacsa szülők, sok más, földön fészkelő fajhoz hasonlóan
eljátsszák, hogy meg vannak sérülve, ha mondjuk róka közelíti meg a fészküket,
és lógó szárnnyal bicegve csalogatják el őket a közelből, mielőtt
felszállnának, vagy a vízbe mennének. A fecskék hangos csiviteléssel támadják a
fészek közelébe mászó macskát. Ha pedig a nagy telepekben, a földön fészkelő
sirályok közé megy be valaki fiókanevelés idején, például, hogy meggyűrűzze
őket tudományos kutatás céljából, akkor azt fogja tapasztalni, hogy a felnőtt
madarak csapatokban köröznek a fészkek felett, egészen közel a fejükhöz, és
közülük a legbátrabbak időnként egy-egy éles csőrkoppintás erejéig meg is
támadják őket. Ezt az embernél kisebb támadók esetén sokkal bátrabban és eredményesebben gyakorolják.
Isten ilyen, a fiókáikat védelmező madarakhoz hasonlítja
magát. Csak az ő védelme hatékonyabb: mindig eredményes lesz. Megesik, hogy a
fészküket védő madarak minden igyekezete ellenére a ragadozó mégis célba ér, és
zsákmányul ejti a fiókákat. Itt viszont azt olvastuk, hogy Isten „megmenti,
megvédi és megtartja” Jeruzsálemet, ami az övéit jelképezi a prófétai
üzenetekben.
Isten ígéretei biztosak. Ez az, amit olyan sokszor
megtapasztalhattunk már életünk során; bár a legtöbb veszélyes helyzetet
valószínűleg észre sem vesszük, mert tudtunkon kívül elhárítja őket. De ami a
legfontosabb: ha bajok is érnek minket, ezek nem lehetnek olyanok, amik
elszakíthatnának tőle, és elvennék az örök életünket, ha ragaszkodunk Hozzá.
Isten ígérete erre vonatkozik. Hiszed-e ezt?
