Békesség Jézus által
Rómabeliekhez írt levél 5. fejezet 1-2. vers
Nézd, hogy milyen ügyesen zongorázik! Hallgasd csak, hogy milyen szépen énekel! Nem hiába, ez az én fiam!
Mi ez a disznóól? Hányszor mondjam, hogy rakj rendet a szobádban? Jolán, gyere és csinálj valamit a fiaddal, mert nekem már elegem van belőle!
Ha jól viselkedik, csak akkor a te fiad? Csak akkor szereted, csak akkor táplálod, csak akkor gondoskodsz róla, ha engedelmes és szófogadó? S ha épp rossz, vagy, ha ügyetlen, akkor kitagadod, akkor kirakod az erdőbe? Hát persze, hogy nem! Akkor is a te fiad!
Miért gondolják mégis sokan, hogy az Isten más? Hogy az Isten haragszik ránk bűnös emberekre? És hogy csak akkor szeret, csak akkor törődik velünk, ha jók vagyunk, ha betartjuk a parancsolatokat?
A húsvét evangéliuma épp arról szól, hogy Isten úgy szeret, hogy életét adta érted, akkor is, ha tékozlóként hátat fordítasz neki, vagy ha csak számító, jutaloméhség miatt vagy mellette. Akkor is sírva könyörög érted, ha csókkal árulod el, akkor is ha háromszázszor is letagadod, hogy közöd lenne Hozzá.
Sőt, akkor is megbocsát és akkor is a kezét nyújtja feléd, ha a kezedben ott szeg és a kalapács…
Bizony, ez a szeretet ad ma is egy minden értelmet felülhaladó békességet és Pállal együtt én is „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:38-39)
