Ne félj tőle!
„A remény hal meg utoljára.” – ismerős a mondás? Talán
összeszámolni is nehéz lenne, hogy hányszor hallottuk vagy mi magunk vigasztaltunk
a fenti néhány szóval. Azon kívül, hogy népszerű mondás, még egy fontos aspektust
meg kell említeni: általában a reménytelennek tűnő helyzetben, majdnem utoljára
bátorítunk ezzel a mondattal. Elvétve lehet csak olyan beszélgetést tapasztalni,
ahol azzal indítanak, hogy reménykedjünk. Vajon mit mond a reménységről a
Biblia? Mit üzen Isten a reménnyel kapcsolatban?
Egy nehéz – reménytelennek tűnő – helyzetben minden
bizonnyal a legnehezebb dolog remélni. Ha reménykedünk, valami olyanba fektetünk
pozitív energiát, jó gondolatot, érzéseket, elképzeléseket, amelyet bár még nem
látunk, de szívünk egészét áthatja a vágy, hogy megtapasztaljuk, megérezzük és
a magunkénak tudhassuk. Veszélyes dolog ez, nem? Hiszen valami olyat táplálunk,
ami gyakorlatilag csak a fejünkben létezik. A Biblia viszont egészen másként
tanít bennünket.
Pál egy kicsivel később úgy írja levelében, hogy „a reménység
Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy
bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm.15:13). A
reménység nem egy ördögtől való dolog, ami elveszi a reális gondolatok helyét
és tévképzeteket állít. Épp ellenkezőleg! Az a reménység, amely egyfajta
meggyőződés is és amelyet Isten helyez a szívünkre, sokkal több, mint hinnénk.
Az Úr hitet, örömet és békességet ad, hogy reménykedni tudjunk, mivel Ő
pontosan tudja, hogy a remény gyakran életmentő és valóban nagy szükség van rá.
A remény nem más, mint kiút egy labirintusból, egy
mentőmellény a tengerbe zuhant embernek, világosság a sötétségben, hit az Isten
vezetésében! Ha most gyengének érzed magad és reménytelen helyzetben vagy,
erősítsd magadban az ígéretet, hogy a reménység nem szégyenít meg,
ellenkezőleg, tovább lendít és talpra állít!
Áldott napot!
