„Megvan az ideje a megőrzésnek”
„Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.”
Érezted magad mostanában úgy, Kedves Olvasó, hogy elég volt
a rossz hírekből? Hogy telítődtél már velük, nem bírsz el többet, és most már
jöjjön valaki valami pozitív üzenettel?
A ma reggeli ige egy sokat látott ember könyörgéséből származó
részlet. Már megette élete kenyerének javát, tapasztalt üldöztetést,
bántalmazást, sok bajt és nyomorúságot, ugyanakkor azt is, hogy Isten mindezeken
átvezette. Ott volt mellette, vele élte meg az élet mélységét és magasságát,
újból és újból erőt adott neki, kihúzta a gödör legaljából is, megvédte,
megváltotta, naggyá tette.
Nem azért hirdeti Isten nagy tetteit, mert épp a homokba
dugja a fejét, és „amit nem látok az nincs” elven tudomást sem vesz a rosszról.
Nem azért hirdeti, mert egy álomvilágban él, amiben a jókat, a Mindenható oldalán
lévőket sosem éri semmi vész. Hanem azért, mert megtapasztalta, milyen, amikor
igazságtalanság, nehézség sújtja, és milyen átélni Isten szabadítását.
Ma reggel a Teremtő arra hív, hogy állj meg egy kicsit!
Néhány percre, amennyire szeretnél, és emlékezz! Emlékezz az Ő szabadítására, a
közös történeteitekre, emlékezz, mit tett érted, miből mentett meg, milyen
ajándékokat adott neked, milyen csodás emberekkel áldott meg téged, milyen jót
hozott ki abból, ami elsőként katasztrófának tűnt számodra, és hogyan sírt
veled veszteségeid megélésében.
Ma reggel csak egy kis időre hagyd a híreket, az ország
sorsának alakulását, és hozd felszínre az Istennel megélt tapasztalataidat!
Legyen ez a néhány perc a megőrzés ideje, amikor elmondod magadnak, mit tett
érted Isten, és egy batyuban ellátmányként magaddal viszed őket, hogy erőt
adjanak neked a következő hétre.
