Engedd, hogy szeressen!
Titokzatos az isteni gondviselés és az emberi akarat kapcsolata. Isten az igazságosság, szeretet és szabadság Istene, aki nem kényszerít senkit arra, hogy őt szeresse és engedelmeskedjen neki. Erkölcsi szempontok mérlegelésére és döntéshozatalra képesnek alkotott meg minket, s egyúttal felelősséggel ruházott fel bennünket. Nem ő dönti el, hogy mivé váljunk, de ismeri előre az igazsághoz és szeretetéhez való szívbeli viszonyulásunkat. Előre ismerése és az ez alapján hozott rendeletei jelentik a biztosítékot arra, hogy mindenkit megmentsen, aki megmenthető. Jézus bizonyossággal jelentette ki: „akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön majd.” Krisztus úgy keres, úgy munkálkodik, hogy végül valahogyan, valamikor megtalálja őt mindenki, aki befogadja az „igazság szeretetét” (vö. 2Thesszalonika 2.10-12).
Ez hatalmas örömhír! Mi nem tudjunk magunkat megmenteni, még akkor sem, ha a szívünkben ott is volna a vágyakozás a változásra. Isten azonban látja a mélyen eltemetett készséget is, s addig fáradozik értünk türelmesen, míg megérlelődik bennünk az akarás és a cselekvés (vö. Fil. 2.13). Nem véletlenül mondja Pál apostol: „...nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9.16), vagy kiáltanak majd fel a győztesek Jelenések könyve szerint: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!”
Jézus arról biztosít, hogyha valaki pedig eljutott arra, hogy hozzá megy, és ebben kitartó, akkor semmiképpen nem veti őt el. Nem kell tehát azon töprengenem, hogy vajon Isten azt látta-e felőlem, hogy szeretni fogom Őt és az igazságot! Dönthetünk úgy, hogy szeretjük őt, és hozzá megyünk. Ha pedig hozzá mentünk, akkor Ő nem vet el. Ezt megígérte. Krisztusé a menny minden eszköze, hogy megmentse azt, aki hozzá fordul segítségért!
Ne tartson hát vissza semmi, ha hallod a hívását! Menj hozzá, nyisd meg előtte a szíved, s hagyd hogy munkálja benned a változást! Engedd meg neki, hogy szíve teljes szeretetével szeressen téged!
Legyen áldott a napod!