Fügefás fénykép
Már vége annak a korszaknak, amikor a nagymamától kapott, üreges, műanyag fényképezőgéppel fogyasztottuk a filmet. Óvatosan befűzni, rácsukni, kézzel felhúzni. Harminchat kattintás a világ. Aztán a néhány darab, telelőtt tekerccsel irány a város, néhány nap múlva megkapjuk az előhívott fényképeket. Ha szerencsénk van, lesz köztük egy-két jól használható is. A kép élessége nem számít, a lényeg, hogy a pillanat örökre megmaradjon. Ma már más világot élünk. Napi harminchat kép a telefonnal, teljesen ingyen. Mindegy, mit fotózunk, legfeljebb majd kitöröljük. Ha valaki többet, jobbat akar, vesz egy tükörreflexes fényképezőgépet — a memóriakártya sokezer próbálkozást elbír, törölni sem kell. Csak a fókusz legyen rendben, a többit a gép intézi.
A fügefás fénykép még a filmes fényképezőgép előttről való. A kép közepén egy üresen álló fügefa, a körülötte ültetett fák roskadoznak a gyümölcstől. A fa mellett két ember: a gazda és a vincellér. A kép adott, az értelme attól függően változik, mire kerül a fókusz:
Ha a környező fákra fókuszálunk, szembeötlő a különbség. Azok roskadoznak, a fügelekvár íze már a szánkban, és nem győzzük nem szánni a terméketlen fát, ahogy halljuk a szavakat: "három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?" Igaza van a gazdának, ott a többi fa, terem elég gyümölcs, és ha mégsem, ennek a helyére szép, fiatal fát lehet ültetni. Három éve nincs gyümölcs? Három év múlva az új fa is elkezd teremni, lehet, hogy előbb el kellett volna már távolítani.
Ha a magányos fügefára fókuszálunk, élesen látjuk az ágait, a leveleit. Látjuk az egészséges részeket, és az elhalt ágvégeket, melyekre ráférne egy kis metszés. Látjuk a rajta élősködő rovarokat és a törzsén fel-feltűnő beteg részeket. Vajon mi baja lehet? Talán kiöregedett? Talán egy kiadós trágyázásra lehet szüksége? Még három évre? Érdemes ennyi energiát belefektetni valamibe, ami nem működik? Ez amúgy is csak egy fa a nagy füge-kertben, ér ez ennyit?
Ha viszont a vincellérre fókuszálunk, látjuk a reményt: nem számít, hogy a többi fa roskadozik, ő bármit képes megtenni azért, hogy ez itt egy éven belül gyümölcsöt hozzon. Körbeásni, megtrágyázni, nem egyszer, hanem addig, amíg az első rügyek meg nem jelennek a zöldellő ágakon, sőt, még tovább! Három éve nem termett, de ő még lát benne reményt.
Ez a példázat nem a fügéről szól. Ez a történet a te életed. A körülötted lévő fák azok az emberek, akiknek az élete (látszólag) rendben van, de a tied már három éve nem hozott gyümölcsöt. Ha a saját képedet nézed, te kire fókuszálsz? A többi fára, akik jobbak nálad? Magadra, aki terméketlennek érzed magad? Fókuszálj Jézusra, aki még lát benned lehetőséget, aki még kész dolgozni — rajtad és veled, — hogy gyümölcsöt teremj. Így már nekem is tetszik ez a kép.
