Folyamatos jóság
„Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.”
(Galátziabeliekhez írt levél 4. fejezet 18. vers)
Nincs otthon a macska, cincognak az egerek – szól a közmondás. Igen, ez egy általános jelenség. Ha elmennek otthonról a szülők, akkor a gyermekek feje tetejére állítják a lakást. Ha kilép a tanár a teremből, akkor megbolondul az osztály. Ha nincs ott a főnök (lásd: home office), akkor alábbhagy a teljesítmény, akkor lehet lazsálni. Ha nincs jelen, vagy nem Pál apostol prédikál, akkor már nem is annyira fontos elmenni és szolgálni a gyülekezetben.
Amikor az emberek tetszését, elismerését keresve másként viselkedsz, vagy ami még rosszabb, hátsó szándékkal, érdekből segítesz csak másoknak. Az nem más, mint képmutatás.
És bizony ez a bűnös emberi természetünk azon megnyilvánulása, melyet Jézus mindig nyíltan és keményen elítélt. Figyeld csak meg, milyen tapintattal feddte meg a pénzéhes vámszedőket, vagy a visszaeső paráznákat, de amikor találkozott a magukat önfényező farizeusokkal, akkor kertelés nélkül kimondta: Jaj nektek!
S miért ez a jaj? Miért ez a keménység? Miért ennyire veszélyes a képmutatás? Nemcsak azért, mert így becsapunk másokat, mert megbotránkoztatjuk a fiatalokat, hanem mert a végén magunk is elhisszük, hogy már tökéletesek vagyunk, hogy nekünk nem megváltozni, nem kell megtérni. Nekünk már ’semmire sincs szükségünk’.
Uram, ma arra kérlek, hogy; Ne állj ott az ajtóban! Ne zörgess tovább! Gyere be! Légy részese minden percemnek. Amikor dolgozom, amikor pihenek, amikor másokkal beszélgetek, amikor a netet böngészem. Ha felkelek, ha lefekszem, Te legyél velem!
