Alkotó és fenntartó szeretet
"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük."
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell."
Madách Imre: Az ember tragédiája (1862)
William Paley, angol lelkész egy 1802-ben kiadott művében Istent a kozmikus órásmesterhez hasonlította. Úgy vélte, hasonlóan a precízen összerakott zsebórához, Isten pontosan, tudatosan alkotta meg az egész világegyetemet, és ehhez a precíz alkotáshoz nem is igazán kell hozzányúlnia. Hiszen mi dolga van az órásmesternek a zsebórával, egészen addig, amíg az el nem romlik? Egészen addig, amíg egy rugó el nem törik, fogaskerék ki nem csorbul, vagy tengely el nem görbül, és ezáltal cserére nem szorul, az órásmester nyugodtan hátradőlhet, élvezheti munkája gyümölcsét: a gép forog, az alkotó pihen. Azóta különösen népszerűvé vált ez a nézet, köszönhetően az ötven évvel Paley halála színre lépő Charles Darwinnak és a 19. század deistáinak. Ugyanez a gondolat köszön vissza Madách Imre fent idézett soraiból is.
Nekem nem tetszik ez a "laissez-faire", ahogy esik, úgy puffan istenkép. Megnyugtat azonban, hogy Dávidnak sem tetszett, aki a ma idézett zsoltárt írta. Tévedünk, ha azt gondoljuk, Isten a hat napos teremtés végeztével, a karosszékében hátradőlve, forró teát szürcsölgetve szemlélő állapotba helyezkedett volna, ősz bajsza alatt nekünk szegezve: "Most ti jöttök, szóljatok, ha már nem megy egyedül!" Isten a hetedik napon megszűnt ugyan teremteni, de a nyolcadikon újrakezdte, és folytatja azóta is (ahogy az első nap előtt is teremtett, az örökkévalóságig visszamenőleg). Mert megteremtette Dávidot, téged és engem, még ha nem is ugyanúgy, mint Ádámot és Évát — de hiszen nem csak egyféleképpen lehet teremteni, igaz?
Ráadásul, ha Isten nem hagyta magára a Földet, biztos lehetsz benne, hogy okkal teremtett meg téged is! Van célja az életednek, és ő segíteni fog neked ezt a célt betölteni. Igazán csak akkor fog megpihenni, amikor már veled ünnepelhet — az új földön töltött első szombatot követő vasárnaptól pedig együtt teremtünk majd vele, mert a szeretet ilyen. Folyton alkot.
