Szabadítás


 “Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.”

Ézsaiás könyve 33. fejezet 24. vers


A sarkon befordulva megakadt a szemem a kolduson. Szánalmas látványt nyújtott. A porban ült, kezét könyörgően kulcsolta össze az arra járó emberek felé. Olyan régóta volt már ott, hogy akár útjelzőnek is jó lett volna. “A vak koldus után fordulj be jobbra a második utcán, és megtalálod a zsinagógát.” A férfi ugyanis nem látott. Vakon született az istentelen nyomorult.

–Milyen bűnös, elvetemült családból származhat, hogy így elbánt vele az Isten!–gondoltam.—Biztosan ő maga is istenkáromló, különben nem lenne ebben a helyzetben.

Épp köpni akartam, ezzel is jelezve, hogy én bűneikkel együtt elutasítom az efféle Isten ellen lázadókat, de megtorpantam. Az előttem haladó Mester ugyanis megállt, és érdeklődő tekintettel a koldusra nézett.

Elmerengtem. Biztosan ő is arra gondol, amire én. Most fogja kimondani felette a jól megérdemelt ítéletet. Buzgóságomban, nyálamat visszanyelve feltettem a kérdést:

—Ez egy nagyon bűnös ember, ugye? Vagy legalább a szülei azok?

A Mester, mintegy válaszul, köpött egyet. De nem a vak koldus felé, hanem csak úgy maga elé, a földre. Majd lehajolt és ujjával port kevert a nyálba; együttérzéssel teli pillantása a férfi üres tekintetére szegeződött. A frissen gyúrt sarat nagy gonddal a vak szemeire kente, felsegítette őt, majd így szólt:

—Menj, tisztítsd meg a szemed, és látni fogsz!

Most először láttam nevetni a koldust. Széles mosollyal, Istent dicsőítve sietett megmosakodni. Arcán patakokban folytak a sáros örömkönnyek.

A Mester rám nézett, és hirtelen mindent értettem. Ő nem bonyolítja túl ennyire a helyzetet, nem bocsátkozik teológiai vitákba, és nem keres összefüggést bűn és betegség között, sőt, meg sem különbözteti a kettőt.

Egyszerűen csak azért jött, hogy mindkettőtől megszabadítson.

(János evangéliuma 9. fejezete alapján)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia