Nem az idő a lényeg
“Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”
Egyszer egy illető számolgatni kezdte Jézus második eljövetelének a dátumát. A barátai, hittestvérei próbálták megmagyarázni neki, hogy értelmetlen, de nem engedett. Minden áron ki akarta számolni valahogy, hogy mikor jön el a “vég”. Egy alkalommal a lelkész a fenti igével érvelt, miért hagyjon fel a számolgatással. A válaszra nem számított: “Na igen, de azt nem mondja, hogy az évet és a hónapot ne tudhatnánk!”
Bármennyire is vicces a történet, beleesünk abba a hibába mind, hogy megpróbáljuk kitalálni, hogy mikor jön el az apokalipszis, a “világ vége”, de legjobb esetben Jézus második eljövetele. Aki várja, az igyekszik figyelni a jeleket. Ez egy nagyon szép dolog, csak egy baj van vele: a hangsúly eltolódik. Ilyenkor nem az válik fontossá, hogy Isten mit mond, hanem hogy megközelítőleg meghatározzam, mikor érkezik a “fuvar”. Nem arra figyelek, hogy Vele kapcsolatban legyek, hanem arra, hogy kijöjjön a matek.
Ha tudom, hogy tíz perc múlva lejár a munkaidőm, már nem hajtok, hogy végezzek mindennel, inkább kezdek lassítani, és készülni a pihenésre. Állítólag Luther mondta: “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”
Mindegy, hogy mikor jön el Jézus, a lényeg, hogy el fog jönni. Az én dolgom nem az, hogy találgassak, hanem hogy megosszam mással, hogy Ő visszajön. Ha a számokkal vagyok elfoglalva, nem vagyok több, mint egy matematikus. Ha Istennel foglalkozom, az örömhírt elmondom másoknak, akkor az Ő küldöttje vagyok.
Nem tudod a napot és az órát. Helyette mondd az örömhírt!
