Dicsérjük a Teremtőt!

Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.

Zsoltárok 95:1-5

A nagybátyám agglegény volt, és szeretett utazni. Egyik külföldi útjáról egy olyan kis üveggömböt hozott haza, ami akkora volt, hogy elfért a kezemben. Vízzel volt megtöltve, és benne hegyek, fák, folyó meg tó volt, meg egy kis ház a domboldalon. Ha megráztuk, a benne lévő kevés levegő apró buborékokra oszlott, és kavarogni kezdett a vízben, amíg végül újra össze nem állt eggyé. Emlékszem, hogy kisgyermekként gyakran hosszú ideig nézegettem ezt az üveggömböt, illetve benne a szép tájat. Olyan volt, mintha egy kis világot tartanék a kezemben. A harmónia, a védettség, a biztonság érzését keltette bennem, miközben néztem.

Amikor olyan szakaszokat olvasok a Bibliában, melyekben Isten a kezében tartja a hegyeket, a szárazföldet és a tengert, meg hasonlókat, mint például a fenti zsoltárrészletben, mindig eszembe jut ez a gyermekkori élményem. Ahogy az üveggömb védte az alatta elterülő tájat, úgy óvja a Teremtő keze a mi kis világunkat; ahogyan én vigyáztam, hogy le ne ejtsem ezt az kis díszt, nehogy eltörjön, Isten is úgy vigyáz ránk. És még sokkal jobban. Gyönyörűre alkotta Földünket, mert egy tökéletes világot akart az embernek adni, melyben otthonosan érzi magát. Az, hogy közbejött a bűn, semmit sem változtatott Isten tervén, és irántunk való odaadó szeretetén. Ma is a tenyerén tart minket, és nála rátalálhatunk arra a harmóniára, békességre, biztonságra, amire vágyunk. Gyönyörködik bennünk, szeretettel szemlél minket. Semmiképpen nem akarja kiejteni kezéből a mi kis világunkat. Az ő tenyerében biztonságban vagyunk!

Engem mindig hálára indít az, amikor a teremtett világot szemlélve rácsodálkozom Isten jóságára és gondviselésére. Ezért teljesen meg tudom érteni a zsoltáríró lelkesedését, amikor arra biztat, hogy örüljünk, ujjongjunk, és adjunk hálát Istenünknek. Gyere, tedd ezt te is!