Sötét napok
„Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.”
A számomra fontos, jelentőségteljes írásokat, mondjuk egy kedves, szívhez szóló vagy épp bátorító üzenetet akár többször is elolvasok. Előfordult az is, hogy az üzenetet kiírva egy papírra vagy kinyomtatva kitettem a falra vagy betettem a pénztárcámba pusztán azért, hogy mindig lássam és mindig emlékezzek rá. Az imént leírtakra nem azért volt szükség mert elfelejtettem, hogy mi van leírva az üzenetben, egyszerűen jó érzés, hogy látom, jobban átérzem a mondanivalót, hogy látom magam előtt leírva. Így lehetett Dávid is, amikor ezt a rövidke zsoltárt megírta.
Ha elolvassuk ezt a 8 verset, akkor úgy tűnhet, mintha folyamatos ismétlések lennének ugyanarról a kijelentésről, néha-néha más megfogalmazásban. Mindegyik vers azt akarja a szívünkre helyezni és az elménkbe vésni, hogy Isten egy olyan Úr, aki nem hagy el. Nem változik, nem pihen, nem hunyja le a szemét és nem fárad el. Nem lesz számára teher, hogy figyeljen ránk és nem okoz neki gondot, hogy gondjainkkal törődjön.
Legyen bármennyire is nehéz, mindig kell kapaszkodni valamibe, ami erőt ad. Dávid Istenbe kapaszkodott. Hozzá menekült, amikor úgy érezte, hogy összecsapnak feje felett a hullámok. Tekintetét nem a földre, nem a gondokra vagy a buta döntésekre helyezte, hanem a hegyekre irányította, ahonnan Isten „tekintett le rá”.
Bátorítás ez nekünk, akik olyan világban élünk, amikor sok nehézség veszi körül az embereket.
Ha gondolod írd le, nyomtasd ki, tedd ki a falra vagy csak tedd az asztalod egy sarkába a fenti szöveget. Tégy bárhogy, ne felejtsd el, hogy a legsötétebb időszakban is mehetsz Istenhez!
Áldott napot!
