Isten meghallgat, ha...
„Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.”
„Nem törődnek velem! Nem figyelnek rám! Engem nem hallgat meg senki!” – lelkigondozóként jó párszor hallottam már e sirámot. S mikor visszakérdeztem: Miért érzel így?
A válasz legtöbbször az volt: Mert bárkinek mondtam el, hogy mi történt velem, nem nekem adott igazat, sőt azt mondták, hogy nekem kéne megváltoznom, vagy olyat tennem, amihez semmi kedvem sincs.
Bizony, sokan ugyanígy vannak Istennel is. Lényegében csak azért imádkoznak, hogy Isten is bólintson rá az ő meglátásaikra, az előre kigondolt megoldásaikra, s ha nem teszi, vagy nem pontosan úgy és akkor teszi, akkor azt mondják: Engem már az Isten sem hallgat meg.
Azonban, ha elolvassuk a teljes 86. zsoltárt, akkor egy egészen másfajta lelkület bontakozik ki előttünk.
Dávid nem a saját menekülési tervének szentesítése végett fordul az Örökkévalóhoz. Épp ellenkezőleg; ő akarja megismerni Isten tervét. Nem azért megy, hogy meghallgassák, hanem hogy ő hallgasson.
Isten meghallgat, ha csendben maradsz és te is meghallgatod Őt!
Nagy tanulság ez mindazok számára, akik igazi megoldást és valódi kiutat keresnek a megkötözöttségekből és nyomorúságukból.
Uram! „Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” (11. vers)
