Gond-viselés
"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett."
A nyári szünethez közeledve a családban kiválasztottuk, hogy
a gyermekeink idén a sok lehetőség közül melyik táborokban vesznek majd részt.
Aztán megkaptuk és elkezdtem kitölteni a jelentkezési lapokat, vagy regisztráltunk
az interneten keresztül. Mindegyik jelentkezésnél meg kellett adnom a saját
adataimat is, a „szülő/gondviselő” sorban.
Pál apostol, amikor az efézusi gyülekezet vezetőihez
beszélt, ahogy azt a fent idézett mondatában olvastuk, őket nevezte
gondviselőknek: "viseljetek gondot". Vagyis ezek az emberek hasonló
szerepet töltöttek be a hívők közösségében, mint én a családomban a gyermekeimmel
kapcsolatban.
Mit jelent gondviselőnek lenni, gondot viselni valakiről?
Magában a szóban is benne van: gondoskodni róla, viselni a gondjait, intézni a
dolgait, amíg nem tudja ezt maga megtenni. Amikor gondoskodunk valakiről, akkor
odafigyelünk rá, hogy észrevegyük a (valódi) szükségleteit és kielégítsük
azokat, mellette állunk a nehéz helyzetekben, hogy támogassuk, segítjük a
fejlődését, és helyreigazítjuk, amikor ez szükséges. Csak akkor tudunk jó
gondviselők lenni, ha fontos számunkra, szeretjük azt, akiről ilyen módon
gondoskodunk.
A családokban a szülők, Isten családjában a tapasztalt lelki
emberek, illetve végső soron Isten, mint Atya (apa) a gondviselő. Mindannyiukat
a másikért érzett féltő szeretet teszi képessé arra, hogy jó gondviselők
legyenek. Azonban egy család csak akkor marad fenn, akkor növekszik, ha a
gyermekek, akik felnőttekké válnak, új nemzedékeket nevelnek fel, akiket
felkészítenek arra, hogy képesek legyenek az ő gyermekeiket is az érettség felé
segíteni, és így tovább.
Ez azt feltételezi, hogy azok, akik régebben születtek
(újjá), régebb óta járnak Krisztussal a hit útján, mások, az utánuk „születettek”
gondviselőivé válnak, és szeretettel, féltve, ha szükséges, akkor akár helyreigazítva
is, átadják nekik Istennel szerzett tapasztalataikat, és segítik őket az egyre
teljesebb lelki érettség felé. Nem maradnak gyermekek, akik másoktól várják el,
hogy gondoskodjanak szükségleteikről, hanem maguk is tudnak már gondoskodni magukról,
és másokról is. Ha igazán jól működik ez a folyamat, akkor a lelki emberek
egyszerre gondviseltek és gondviselők.
Neked van már valaki, akiről te viselsz gondot?
