A hangya jó példája


"Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor."














Mit csinált a Tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a Hangya.
Éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télire.
„Búzát? – szólt a Hangya sógor. –
Már ez aztán a sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?”
„Mit csináltam? Kérem szépen,
muzsikáltam – szólt szerényen
Tücsök mester. – Aki kérte,
nótát húztam a fülébe!”
„Nótát húztál, ebugatta?
No hát akkor – szólt a Hangya –
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok.”
(Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya)

A szorgalom kifizetődő!

Általános iskolás versmondó versenyek állandó eleme Jean de La Fontaine A tücsök és a hangya című versecskéje. A történet szerint a tücsök egész nyáron csak zenélt, nem foglalkozott vele, hogy nyár után ősz, ősz után pedig a fagyos tél következik, így raktározott eleség híján kénytelen volt átmenni a szomszédba, a szorgalmas hangyához búzáért, aki — valljuk be őszintén, teljesen jogosan — elzavarta tücskünket.

Mintha La Fontaine is a mai reggeli dicséretet olvasta volna, mikor versét papírra vetette, és a szorgalmas hangyát éltette volna. Sok szót nem is érdemel a tanulság, viszont annál több, amit magunkévá kell tennünk: a szorgalom kifizetődő!

A világunk látszólag nem erre az igazságra épül, éltetik a lustát és a "könnyen, gyorsan, azonnal"-t, a kitartás és a szorgalom ódivatú erényekké váltak. Pedig a Példabeszédek könyve (és La Fontaine) hangyája kell, hogy példaképként szolgáljon a számunkra. A szorgalom igenis kifizetődő!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás