A hangya jó példája

"Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor."

A példabeszédek könyve 6:6-8

Mit csinált a Tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.

Aztán jött a tél a nyárra,

s fölkopott a koma álla.

Szomszédjában élt a Hangya.

Éhen ahhoz ment panaszra,

s arra kérte, egy kevéske

búzát adjon neki télire.

„Búzát? – szólt a Hangya sógor. –

Már ez aztán a sok a jóból!

Tél elején sincs búzád már?

Hát a nyáron mit csináltál?”

„Mit csináltam? Kérem szépen,

muzsikáltam – szólt szerényen

Tücsök mester. – Aki kérte,

nótát húztam a fülébe!”

„Nótát húztál, ebugatta?

No hát akkor – szólt a Hangya –

járd el hozzá most a táncot!

Jó mulatságot kívánok.”

(Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya)

A szorgalom kifizetődő!

Általános iskolás versmondó versenyek állandó eleme Jean de La Fontaine A tücsök és a hangya című versecskéje. A történet szerint a tücsök egész nyáron csak zenélt, nem foglalkozott vele, hogy nyár után ősz, ősz után pedig a fagyos tél következik, így raktározott eleség híján kénytelen volt átmenni a szomszédba, a szorgalmas hangyához búzáért, aki — valljuk be őszintén, teljesen jogosan — elzavarta tücskünket.

Mintha La Fontaine is a mai reggeli dicséretet olvasta volna, mikor versét papírra vetette, és a szorgalmas hangyát éltette volna. Sok szót nem is érdemel a tanulság, viszont annál több, amit magunkévá kell tennünk: a szorgalom kifizetődő!

A világunk látszólag nem erre az igazságra épül, éltetik a lustát és a "könnyen, gyorsan, azonnal"-t, a kitartás és a szorgalom ódivatú erényekké váltak. Pedig a Példabeszédek könyve (és La Fontaine) hangyája kell, hogy példaképként szolgáljon a számunkra. A szorgalom igenis kifizetődő!