‘Halló, te vagy az, Istenem?’
"Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!"
Zsoltárok könyve, 105. fejezet 3. vers
Ma, az okostelefonok és az internet korában már talán el sem tudjuk képzelni, milyen izgalmas élmény lehetett az első telefonos beszélgetés. Míg 150 évvel ezelőtt szinte csodának, évtizedekkel ezelőtt pedig hatalmas könnyebbségnek számított a telefon használata, mai, rohanó világunkban nem mindig társulnak ilyen pozitív élmények a telefonbeszélgetésekhez.
Korunk nyüzsgő forgatagában gyakran nehezedik ránk a túl sok tennivaló és túl sok információ súlya. Nehéz rendszereznünk, éppen mivel foglalkozzunk, mit tartsunk az eszünkben. A hivatalos telefonhívások pedig csak növelik ezt a terhet. Ha meghalljuk a telefon csörgését, gyakran összeszorulhat a torkunk: “Na, most éppen ki keres? Mit felejtettem el? Újabb munkát akarnak rám sózni? Vagy talán rossz hírt fognak közölni velem?”
Ha pedig hívnunk kell valakit: “Vajon épp mit csinál az illető? Jókor hívom? Fel fogja egyáltalán venni? Ebédidőben hívjam, vagy munka közben? Lehet hogy nem is akar velem beszélni? Jól értettem egyáltalán, amit mondott?”
De kétségtelen, hogy a telefonálás lehet öröm is. Milyen jó érzés telefonon beszélni valakivel, aki fontos a számunkra, de a távolság miatt nem tudunk rendszeresen találkozni! Örömöt jelent, amikor halljuk szerettünk hangját, mesélhetünk neki a napunkról, és bizonyos értelemben időt tölthetünk együtt, még akkor is, ha fizikailag távol vagyunk egymástól. Ilyenkor talán kicsit újra átélhetjük azt az izgalmat, amit az első telefonálók érezhettek—még ha más szempontból is.
Az Istennel való kapcsolattartás is kicsit olyan, mint egy telefonbeszélgetés. Nem halljuk a hangját, fizikailag nem érzékeljük őt, de mégis társaloghatunk vele. És, mint általában a telefonbeszélgetéseket, ezt is meg lehet élni teherként, de örömteli élményként is.
A 105. zsoltár írója biztosít arról, hogy ennek nem kell tehernek lennie. Hiszen az Úr nem a főnököd, vagy egy hivatali személy, akit nem érdekel a hogyléted, mert csak a munkáját végzi. Az Úr szeretett családtag: szülő, testvér, barát. Alig várja, hogy beszélhessen veled; hogy elmondd, hogyan érzed magad, milyen volt a napod. Az Urat keresni nem kötelesség, nem teher, hanem valódi öröm!
Ma reggel szeretnélek arra bátorítani téged, hogy vedd fel azt a képzeletbeli telefont, tárcsázd a mennyei számot, és örömmel szólj bele:
‘Halló, te vagy az, Istenem?’
