Bizonyosság
"Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek."
Jeremiás könyve 17. fejezet 14. vers
Mi az az életemben amiben mindig biztos vagyok, amiben mindig biztos lehetek? - ez nagyon fontos kérdés, hisz mindenkinek, így nekem is nagy szükségem van olyan biztos alapokra, amire építhetem a jövőmet.
Ilyen alap elsősorban a családom. Szüleim szeretete alapozza meg azt, ki is vagyok valójában. Elfogadásuk, feltétel nélküli bizalmuk erősítik lelkemet, formálják jellememet. Tanításuk, értékrendjük, kultúrájuk meghatározó. Először az ő szemükkel kezdem látni a világot és értékelni mindazt, ami benne van. De mi történik, ha ők nem jól szeretnek engem? Ha nem bíznak bennem, ha teljesíthetetlen feltételeket szabnak nekem? Ha nem éreztetik, hogy fontos vagyok a számukra? ...
Biztos alap számomra a barátság. A barátim elfogadnak engem olyannak, amilyen valójába vagyok. Sőt ők az elsők, akik azért szeretnek, aki vagyok. velük lehetek őszinte és nyílt. Nincsenek elválasztó titkok. Közös az érdeklődés, az események és az élmények is. Együtt fedezzük fel a világot, együtt fedezzük fel, hogyan működik, együtt szerzünk tapasztalatokat, együtt növekedünk és fejlődünk. De mi történik, ha csalódnom kell? Ha nem találok elfogadó társakat? Mi van akkor, ha ezért mások szemének tükrében csak valaki olyat látok, akinek inkább nem kellene kapcsolatokat építenie? Ha önmagamat szerethetetlennek, hibákkal telinek, értéktelennek titulálom mindezért?
Számomra még biztos alapnak tűnik az IGAZI, akit nekem szánt a sors. De mi történik, amikor a házasság megromlik, vagy véget is ér? Biztos alap az anyagi biztonságom, amit a munkámmal teremtettem. De mi lesz velem, ha hibázom és elveszítem a munkám? Vagy, ha rászednek és oda lesznek a befektetéseim, vagy egy válság miatt elúszik mindenem? Elég sokáig biztos alapnak hittem az egészségem is. Amíg egészség van, minden van! - mondják mások is. Önmagamra, saját erőmű mindig számíthatok! Amíg van két erős karom, erős hátam, ép elmém, addig meg tudom keresni azt, amire szükségem lehet. És ha oda lesz? Ha egy nap arra ébredek, hogy a betegséggel meg kell tanulnom együtt élni, mert nem gyógyulok meg többé? Ha a fájdalom, a kopás, a fogyatkozás legjobb esetben is innentől már megmarad, vagy csak romlani fog? Mire építhetek még, miben bízhatom ezután?
Jeremiás világa teljesen összeomlott. A társadalom, amiben élt végleg megromlott. Az ország a háborúba sodródott és az őket belülről emésztő erkölcsi válság megpecsételte sorsukat. Ártatlanok ezrei szenvedtek és tombolt a gonoszság, minden szív és minden elme beteg volt. Úgy tűnt nincs visszaút, menekvés és gyógyulás senki számára. Általánossá válhatott az érzés: ELVESZTÜNK! Aki a múltban mindezt látta és előre megjövendölte Jeremiás volt. De most, minden megváltozott. Amikor minden összeomlott az Úr prófétája megváltoztatta üzenetét: Istennél van a gyógyulás, Őnála van a szabadítás! "Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok..."
Érezhetem úgy magam is, hogy a világom, amiben eddig éltem teljesen elveszett, mert minden összeomlott körülöttem. Érezhetem, hogy nincs jövőm, mert nincs már semmim, amire építhetnék. Ebben az időben ad számomra bizonyosságot számomra Jeremiás üzenete. Istenemre, az én Uramra mindig és mindenhol számíthatok! Ezért dicsérem ma reggel is ŐT!
