A szenvedés tüze
„Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”
Rohantál már teljes erőből fejjel neki a falnak? Én már igen.
És ezt most egyáltalán nem képletesen értem. Kisiskolás lehettem, amikor a
nappalinkban úgy gondoltam, nekifutásból csinálok egy szaltót, és majd szépen
megérkezem a kanapéra (nem tudtam előtte sem, és azóta sem tudok szaltózni…). A
fejemben nagyon jól nézett ki a mozdulatsor, így hát nekifutottam, ugrottam
egyet, és ahelyett, hogy megfordulva érkeztem volna a kanapéra, teljes erővel
lefejeltem a falat. A koppanásra a tetőtérben lakó nagyszüleim is leszóltak,
hogy mi volt ez?
Mondanom sem kell, hogy piszkosul fájt, Istennek hála, hogy
nem történt baj. Most már csak nevetek az egészen, de akkor ez kimondottan
szenvedés volt, ami – nincs mit szépíteni a dolgon – elhibázott döntésemből származott.
Megesik, hogy el kell hordoznunk tetteink következményeit, mert nem lehet
büntetlenül áthágni a tövényeket – még a fizikáét sem.
De van ennél sokkal magasztosabb és értelmesebb szenvedés,
amiről a fenti ige szól. Amikor nem magad miatt és nem magadért ér téged valami
rossz, negatív, hátrányos megkülönböztetés, verbális vagy fizikai bántalom,
hanem azért, mert kiállsz a Jó oldalán. Azért, mert Krisztus elvei a tiéid is,
és nem engedsz belőlük. Azért, mert védeni próbálod a másikat, az Embert, akit
egy réteg megbélyegez, másnak titulál, de akiért Isten fia ugyanúgy az életével
fizetett.
Amikor azért, mert hiszel Istenben, fájdalmat kell
elhordoznod. Amikor azért, mert az életed középpontja Krisztus, már te is a „mások”
közé tartozol.
Ennek a szenvedésnek van hatása. Lehet, hogy nem rögtön
mutatkozik meg, lehet, hogy nem is mindenki számára lesz nyilvánvaló, de mint
ahogy a lassú víz partot mos, így ez a szenvedés is nyomot hagy maga után,
nemcsak a te életedben. Olyan nyomot, ami emberek gondolataiban találhat
táptalajra, ami életeket változtathat meg, terelhet a jó irányba. Nyomot, mely az
evangéliumot hirdeti.
És ne feledd, ebben a tűzben sosem vagy egyedül, Isten Lelke
melletted van. Amikor pedig eljön az Ő országa, ezek a szenvedések egészen más
megvilágításba kerülnek majd. Hát várjuk együtt, hogy ebből a szemszögből
nézhessünk vissza rájuk!
