Biztos segítség
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban."
46. zsoltár 2. verse
Nem tudjuk pontosan ki írta a 46. zsoltárt és azt sem, pontosan mikor. De sok keresztény és zsidó írásmagyarázó mondja, hogy valamikor Kr.e. 701-után keletkezhetett, Szanhérib Asszír uralkodó Jeruzsálem elleni támadása után. Asszíria igen erő ország volt és komoly ellensége úgy Júdának, mint Izraelnek. Királyok második könyve 19. fejezete szerint az ellenséges haderő teljesen körbezárta a fővárost, semmi remény nem maradt a menekülésre. Ugyanakkor egy éjjel titokzatos betegség támadta meg a képzett katonákat és reggelre 185 ezer asszír holtest feküdt a sátrakban és a mezőn. A vezérkar azonnal visszavonulót fújt és az ellenség fejvesztve, mindent hátrahagyva, sátrakat, ruhát, felszerelést menekült. Mindannyian azt gondolták, Izrael Istene közbelépett. És valóban Isten cselekedett és megmentette népét.
A második vers oltalomnak, erősségnek és biztos segítségnek nevezi Istent a nyomorúságban. Oltalom, mint védelmező, aki mellett biztonságot találunk. Erősség, mint erődítmény, mint vár, aminek a falai igazi védelmet jelentenek, mert kiegészítve a várvédők harcképességével szinte biztosan visszavernek minden ellenséges támadást. Segítség, de nem is akármilyen. Sok vesztes csata szólt arról az ókortól napjainkig, hogy késve érkezett a felmentő sereg, vagy meg sem érkezett, így mindennek a következménye a vereség lett. Ugyanakkor a biztos segítség, bár az utolsó pillanatban érkezzen is, azonnali kimenekedést és így győzelmet jelent. Mert Isten ereje olyan nagy, hogy az oldalán levőknek már harcolni sem kell, mert Ő egymaga legyőzi az ellenséget mindenkor.
Ma reggel gondoljunk erre a hatalmas, minden ellenségét legyőző Istenre! Lássuk meg, hogy Ő az oldalán akar tudni bennünket! Bármilyen bajban legyünk is, számíthatunk rá és ha őt hívjuk, biztosak lehetünk abban, hogy nem hagy minket elveszni, hanem hozzá segít a győzelemhez.
