Az olvasószerkesztő
"Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért."
Fiktív levél Ézsaiás próféta olvasószerkesztőjétől:
Tisztelt Ézsaiás próféta!
Megkaptam a könyve legfrissebb kéziratát, és hadd írjam le őszintén, a szívem mélyéből: mestermunka! Sok könyvön dolgoztam már, volt köztük jobb, és csapni való is, de ez valami teljesen más. Különösen tetszik, hogy az egészet, — noha elő-előkerül az elkeseredés, — a remény hatja át.
Amivel azonban nem tudok mit kezdeni, az az 53. fejezet. Akárhogy olvasom, úgy érzem ez a fejezet lett az egész könyvben a leggyengébb. Főleg a 6. versben tűnik ki az, amire gondolok. Két problémám is van ezzel a verssel, amivel kapcsolatban a segítségét szeretném kérni, hiszen itt bizonyára valamiféle elírás történt, más nem magyarázhatja.
Köszönöm, ha válaszában javítva elküldi számomra ezt a szakaszt!
Az első problémám az első mondattal van: "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta."
Ki az alany? Ön és a családja, vagy talán itt egy nagyobb közösségre gondol? Esetleg az egész emberiségre? A szövegből nem egyértelmű számomra, hogy kire is utalhat. Ha ez utóbbira — mégpedig hogy a tévelygés az emberiség egészének problémája — ez esetben kikérem magamnak, hiszen az emberiségbe én is beletartozom. Kérem, én nem érzem, hogy tévelyegnék. Becsületes, dolgos ember vagyok, adófizető, hasznos tagja a társadalomnak. És ha én kivétel vagyok a "tévelygők" alól, bizonyára van más is, aki nem tartozik ebbe a kategóriába.
A másik probléma pedig a második mondat: "De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért." Nyilvánvalóan itt az Úr Istent, az "ő" pedig a megváltót jelzi, ezt összeraktam a fejezetből. Hadd jegyezzem meg, de ez csak személyes vélemény, a Megváltó karaktere átdolgozást kíván, hiszen nincs olyan — ismétlem, senki a Földön — aki mindezt a megaláztatást és szenvedést egy szó nélkül és önként viselné. Ezt egyszerűen senki nem fogja bevenni. Az pedig különösen hihetetlen, hogy ez a valaki nem más, mint ISTEN! Csekély ismereteim szerint meg vagyok győződve róla, hogy Isten nem képes a halálra, és hogy mindenki a saját bűneiért felel.
Mint írtam, az egész könyv lenyűgöző, a bűn, a bűnhődés, a törvény betartásának szükségessége és a szabadulás reménye egyszerűen magával ragad. Biztos vagyok benne, hogy évtizedekig (Lehetek nagyravágyó? Évszázadokig?) beszélnek majd önről az emberek, csak ezzel az egy fejezettel kezdjen valamit. Ha kell, törölje, de valahogy számomra nem elég hihető, nekem nem fér bele a képbe.
És biztos vagyok benne, hogy másnak se fog.
Maradok tisztelettel,
Az Olvasószerkesztő
