Igyekezzetek
"Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha."
Péter apostol második levele 1. rész 10. vers
Minden őszinte keresztény ember szeretne hitéhez méltóan élni az életét, szeretne hiteles lenni az életében lehetőleg minél kevesebb hibával. Természetesen tudjuk, hogy mi nem vagyunk tökéletesek, ugyanakkor törekszünk rá, mint ahogy arra maga az Úr is buzdított bennünket: "Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" De hogyan? Péter apostol, aki friss keresztényeknek, nemrég keresztelkedetteknek írja a levelét és aki maga sem volt tökéletes - ebben akar segíteni nekünk. Bár nagy a kísértés, hogy hasonlóan az ószövetség népéhez minél több magyarázatot adjunk egymásnak, hogy miként is kell megélni hitünket a mindennapokban, Péter mindössze két dologban látja a titok nyitját: Az elhívás és a kiválasztás megerősítésében.
Az elhívás megerősítése.
Nem tudom, hogy hívő létedre gondolkodtál-e már azon, hogy mivégre hívott el téged Isten a világból? Hogy mi a te feladatod, amit őszerinte be kell töltened? Nagyon fontos ezt helyesen látnunk, mert különben könnyen szerepet téveszthetünk és így a célunkat is elvéthetjük. Legjobb, ha magához, Jézushoz fordulunk a kérdésünkkel, hogy miért hívta el az ő népét. Legyen most a válasz rövid és egyszerű. Máté szerint azért (Mt 28.) hogy minden néphez elvigyük Isten szeretetének örömüzenetét, hogy van megváltás Jézus Krisztusban. Azután lehetőleg mindenkit tegyünk tanítvánnyá, megkeresztelve őket a közösség tagjává. Lukács szerint pedig (ApCsel 1.) azért, hogy a tőle kapott erő és lélek által legyünk Jézus tanúi onnantól kezdve ahol lakunk egészen a Föld végső határáig. Igen, valóban ez az egész kereszténység feladata, ugyan akkor ebben kell megtalálnom nekem is a magam helyét. Ez mindannyiunk dolga is. Ez a gyülekezetűn létének értelme és mindannyiunk hívőségének oka. Mások megmentéséért, üdvösségre jutásáért vagyunk elhívva. Ezért egy keresztény ember sohasem lehet önző. Amikor pedig a hétköznapok terhei, vagy gyarlóságaink, hitetlenségünk elvon ettől a feladattól, akkor kell erősíteni magunkat. Vagyis emlékezzünk és emlékeztessük magunkat, hogy a célunknak kell meghatároznia mindennapjainkat.
A kiválasztottság megerősítése.
Amikor a tanítványok szembesültek hatalmas feladatukkal, szinte összeomlottak annak súlya alatt. Terhüket csak az az ígéret enyhítette, hogy erőt kapnak hozzá, mégpedig a Szentlélek által, aki közvetlenül Krisztus jelenlétét közvetíti folyamatosan a számukra. Mindannyiunknak Őrá van a mai napig is a legnagyobb szükségünk. A Szentlélek által mi is megélhetjük Urunk állandó jelenlétét az életünkben. Bár bűneink miatt távol érezhetjük magunkat tőle, sohasem feledhetjük, hogy nem hibátlanságunk miatt választott ki minket sőt, dégcsak nem is érdemeink elismerése képen. Jézus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk és Ábrahám fiaihoz hasonlóan mi sem voltunk különbek senkinél. Már Pál is azzal erősítette társait, hogy a kiválasztottságunk oka csak Isten szeretetében keresendő és abban, hogy annak végtelen nagy voltát pontosan abban tudja megmutatni, hogy elesetteket, érdemteleneket használ fel áldásainak közvetítésére. Ezért, ha vannak is hibáid, ha vannak is hibáink, nem szabad elcsüggednünk. De ott a másik oldal is. Sohasem tartsuk magunkat másoknál jobbnak! Mert nem vagyunk azok, és egyébként is nincs nagyobb kiábrándítás annál, amikor Isten gyermekei leereszkedő módon alázzák azokat, akiket menteniük kellene. Mindannyian üdvösségre vágyunk és mind csak Krisztus által kaphatjuk meg azt. Ebben erősítsük magunkat, hogy feladatunkat alázatos, szolgáló szeretettel tudjuk végezni!
