Én is ember, te is ember
Drága jó Édesanyánk sokszor mondta nekünk, amikor
veszekedtünk a bátyámmal, hogy „Egyikőtök 19, a másik meg egy híján 20.” És utána
meg arról folytattuk a vitát egy darabig, melyikünk az egy híján 20… Időbe
telt, mire megértettük mindketten, hogy a két szám teljesen egyenlő. (Azért nekem
még utána is sokáig az egy híján 20 hangzott jobban.)
A mai alapigénkben Jézus felhívja a tanítványok figyelmét
arra, hogy vigyázzanak, mert lesznek olyan emberek az Ő visszajövetele előtt,
akik azt állítják magukról, hogy ők többek, ők urak, megváltók, és ezt a felhatalmazásukat
Istentől kapták. Pedig mindez hazugság, de sajnos sokan hallgatni fognak rájuk.
Ha a világ történelmét nézzük, számtalan példát fel tudunk
hozni arra, amikor ez bekövetkezett. Amikor karizmatikus emberek politikai,
katonai vagy vallási vezetőként százakra, ezrekre, sőt, milliókra voltak hatással, a
történetek pedig mindig tragédiába futottak, hatalmas sebeket hagyva országok, népek és világunk életében.
De gondolkozzunk kisebben is! Mert igen, ez a veszély, amire
Jézus hívta fel követői figyelmét, ma is itt van közöttünk. Mert ma is vannak
olyanok, akiket gondolkodás nélkül követnek mások, akik egészségtelenül nagy
hatással vannak mások életére, akik visszaélnek a hatalmukkal, és olyanok is,
akik úgy gondolják, mindezt Isten nevében teszik.
De Isten nem ilyen. A mi Istenünk az életét volt kész
odaadni értünk. A mi Istenünk nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy Ő szolgáljon értünk, nekünk, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
A mi Istenünk az, Aki lehajol a leggyengébbhez, és felsegíti a porból, Aki
megérinti az érinthetetlent, és gyógyulást hoz fájdalmai helyébe. Aki kegyelmet
ad a bűnösnek, és egy új életre indítja el. Aki előtt nincs különbség ember és
ember között, Aki számára mindannyian, nemre, korra, társadalmi, faji
hovatartozásra, szexuális orientációra nézve egyenlően értékesek vagyunk.
Az Apostolok cselekedeteiben olvashatsz egy történetet,
amiben Péter apostol Kornéliusz, a római százados házába tért be, a százados
pedig a lábai elé borult, és imádni akarta őt. Péter erre felemelte a századost
és ezt mondta neki: „Állj fel, én is ember vagyok!”
Ember, aki veled egyenlő, ember, akinek hozzád hasonlóan a
magasságos Istenre, nem pedig egy másik, magát sokkal többnek gondoló emberre van
szüksége. Ember, aki tévedhet, aki hibázhat, akinek vannak határai. Ember, akit Krisztus megváltott.
Hát legyünk ilyen emberek, és éljünk józanul ebben a világban!
