Az ismeretlen helyek ismerője
„Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.”
Példabeszédek 16.fejezet 25.vers
…és van út, amely nagyon kanyargósnak tűnik, de az életbe visz.- folytathatnánk. És tényleg!
Sokszor elcsodálkozok Isten logikáján. Próbálom értelmezni életem kisebb-nagyobb fordulóit, döntéseit, mélységeit és azt, hogy mit kellett abból a helyzetből megtanulnom és magammal hoznom, hogy a most-ban egy kicsivel okosabban élhessek. Gyakran tűnhetnek kuszának a dolgok és nem látjuk bizonyos helyzetek értelmét, aztán persze kivilágosodik, amikor túl jutottunk rajta.
Egyszer még általános iskolás koromban kaptam egy képkockát, amelyből a fényképeket hívták elő. Olyan semmilyen színű volt. Nem volt meg az egész tekercs film, csak ez az egy kocka. Egy mókust ábrázolt, aki épp ugrani készült és a fotós egy nagyszerű pillanatban kapta lencsevégre. Mivel csak ez az egyetlen kocka maradt meg, ezért nem tudni, hogy csak játékból vagy menekülés céljából akart ugrani. Ha előbbi, akkor vajon meddig ugrándozott, ha utóbbi, akkor vajon megmenekült?! Nem tudhatjuk, mert csak egy pillanatot láttam belőle. Szóval így vagyunk mi is…
Életünkben egyetlen kockát látunk tisztán, mégpedig azt, amelyben épp élünk, mozgunk és vagyunk. A jövőt lehet tervezni, de ahogy a nevében is benne van, az csak terv. Épp ezért lehet homályos, rengeteg kérdéssel teli. Tűnhet nagyon egyenesnek és könnyűnek, ugyanakkor tűnhet kanyargósnak, veszélyesnek, döcögősnek. A lényegen nem változtat egyik variáció sem: mi nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap vagy merre fog vinni az utunk, éppen ezért bízzuk ezt az ismeretlent arra az Istenre, aki pontosan tudja, hogy merre kell haladjunk ahhoz, hogy beteljesítsük életünk feladatát. Lehet, hogy nem érzed úgy, hogy az irány amerre tartasz valóban a te utad lenne, de ne zárkózz el az újdonságok elől, ne zárkózz el akkor sem, ha te nem látod az értelmét. Hidd el, Isten látja és nem a véletlen műve, hogy azon az úton vagy.
Áldott napot!
