Amit ma megtehetsz

„Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.”

Az apostolok cselekedetei 1. fejezet 7-8. vers

Nagyon kíváncsi ember vagyok, és azt hiszem, ez elég enyhe kifejezés. Szeretem a jó történeteket, ha olvasok egy regényt, nem bírom ki, hogy ne lapozzak előre, és ne olvassam el, mi lesz a sztori vége. Miután pedig ezt megtettem, képes vagyok ugyanúgy végig izgulni a cselekmény folyamatát az utolsó pontig. Van, hogy azért, mert annyira érdekel, hogyan fog eljutni a számomra is elfogadható befejezésig a főhős. És van, hogy azért, mert pislákol bennem valami halvány remény, hogy mégse az lesz a vége, mint amit előre olvastam. Eddig azonban még egy könyv se íródott át olvasás közben, de sose lehet tudni.

A való életben azonban nem olvashatok így előre, pedig ott is van nem egy kérdésem, amire szeretném tudni a választ. A várakozás pedig nem mindig megy olyan könnyen. És persze van olyan kérdés, ami nyitva marad, míg Jézus vissza nem jön.

Ma reggel Isten a szemünket szeretné a könyv befejezésének kutatásából a jelen feladataira terelni. Tudja, hogy kíváncsiak vagyunk, mikor jön vissza, de ezt az információt nem fogja nekünk kiadni, ez nem a mi dolgunk. Viszont az, hogy megragadjuk a mát, és éljünk benne az Ő tanítványaiként, már annál inkább.

Isten hív, hogy képviseljük Őt ott, ahol vagyunk. Tanúskodjunk róla szavainkkal, cselekedeteinkkel, egész lényünkkel. Fordítsunk időt minden nap arra, hogy egyre jobban megismerjük Őt, és a beszédünkből, tetteinkből, mindannapi életünkből kirajzolódó istenkép minél jobban hasonlítson a valódira! Engedjük, hogy Ő belépjen igazán az életünkbe, tapasztalatokat ajándékozzon nekünk Önmagával, és adjuk tovább ezeket a történeteket!

Kérjük Isten Lelkének a vezetését, bölcsességét, jelenlétét, és merjünk hallgatni Rá! A világ éhes a Jóra, a gyógyulásra, szabadulásra, a valódi Istenre. Szinte nincs már olyan ember, akit a járvány valamilyen módon ne terhelt volna meg, ne okozott volna neki fájdalmat. Hát közvetítsük Isten szeretetét a körülöttünk élők felé!

Ne azon töprengjünk, mikor ér véget ez a megpróbáltatás, hanem használjuk fel bölcsen a kínálkozó lehetőségeket! „Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.” – mondta Gandalf A Gyűrűk Urában. Hát döntsünk jól, és éljünk Isten képmásaiként!