A stafétabot
„Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”
Jézus félreérthetetlen megbízást adott a tanítványainak, amikor kiküldte őket. Meghatározta hova, kikhez menjenek, illetve ne menjenek (l. 5-6. vers), hogyan kezdjék el a munkájukat egy új településen (l. 11-14. vers), mit ne vigyenek, azaz mire ne alapozzák a munkájukat (l. 9. vers).
Az üzenet, amit meg kellett szólaltatniuk, nagyon rövid volt, de hatalmas örömhírt fogalmazott meg: „elközelített a mennyek országa” (7. vers), azaz az ég uralma közel jött már, és ezért közel van hozzátok. A lelki üzenettel összhangban levő gyakorlati feladatot is adott a tanítványoknak: „gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (8. vers)
Isten országa, azaz Isten uralma nem szavakból, kegyes beszédből áll csupán, hanem a jó hír szavain túl annak a gyakorlati tapasztalatában: erőben, új életben, gyógyulásban, szabadulásban. A tanítványok feladata, hogy megragadhatóvá, átélhetővé tegyék ezt a szolgálatukkal.
Emberi erőt, képességet és bölcsességet messze meghaladó feladat ez. Azonban Jézus nem azt mondta: próbáljatok meg betegeket gyógyítani, halottakat feltámasztani… sem azt nem mondta, hogy saját erőtökre támaszkodva tegyétek ezt. „Ingyen kaptátok” (kat. ford.). A gyógyító, szabadító erő Istené. A tanítvány csak továbbadja azt, amit Istentől kapott. Ajándékba kapta, hogy a menny ajándékaként adja tovább. Isten az ajándékozó, ő a forrása a szabadulásnak.
Jézus ma sem ad más megbízást a tanítványainak: hirdessétek a szabadítás örömhírét, az ég uralmának közelvalóságát szavakkal és tetteitekkel! Ma sem mi vagyunk a forrás, csak továbbadjuk azt, amit ajándékba kaptunk. Nyújtsd hát ki kezed Istenhez, hogy legyen mit átadnod!
Legyen áldott a napod!
