Hit és bizonyságtétel
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”
(Rómabeliekhez írt levél 10. fejezet 10.vers)
Nemrég - akaratlanul - két barátnő beszélgetésének voltam fültanúja:
- Szia, mi újság veled? Úgy hallottam, hogy szakítottál a Pistivel.
- Hát igen. Lassan már egy hónapja. Tudod, nem jöttünk ki egymással.
- Ó! Te szegény, akkor most biztos nagyon magad alatt vagy.
- Abszolút nem. Képzeld, már van új barátom.
- Komolyan? De hát ki sem raktad a face-re.
- Á, tudod kicsit ciki, mert ő a Pisti haverja, a Gábor. Nem mutatkozunk sehol. Csak titokban találkozunk, mert nem szeretném, hogy a Pisti fülébe jusson…
S ekkor elgondolkodtam, milyen ellentmondásos egy szituáció; Mást diktál a szív, mint amit a száj szól.
Szerelmes vagy, ami fantasztikus érzés és legszívesebben világgá kürtölnéd. De mégsem teszed, nem vállalod fel a másikat, mert félsz, hogy bajod lehet belőle. De akkor ez nem is igazi szerelem! Ez csak valami érdekkapcsolat.
Aztán jön Pál apostol és hozza a mai Igei tükördarabkát: Mondd csak! Mi van a szívedben? Te szereted Jézust? Igen? Akkor, nem bujkálhatsz tovább anonimként itt az online térben. Akkor, nem lehetsz csupán névtelen követő valamelyik gyülekezet facebook oldalán. Akkor, nem mondhatod, hogy „azért nem osztom meg nyilvánosan a reggeli dicséretet, mert nem szeretném, ha mások meglátnák, hogy én ilyeneket olvasok.”
Ha igazán szereted Jézust, akkor nem maradsz néma. Akkor büszkén vállalod, hogy hozzá tartozol.
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” (Máté 10:32-33)
