Mire van időd?


„Amit tehát láttunk és halottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.”

János első levele 1.fejezet 3.vers  

Mikor töltöttél el legalább egy órát teljes csendben? Tudod, amikor nem megy háttérzajként a tv, amikor kikapcsolod a telefonod, vagy legalább az internetet kinyomod, amikor csak magad vagy a gondolataiddal. Mikor volt utoljára ilyen? Igen, tudom, a mai rohanó világban ez szinte lehetetlenség. Hacsak 10 percre állunk meg a nap folyamán, eluralkodik az aggodalom, hogy vajon melyik fontos teendőtől vesszük el a drága időt és ezzel együtt egy még nagyobb súly nehezedik a vállunkra. Tudom. Mostanában én is gyakran futok versenyt az idővel és eddig sajnos úgy látszik vesztésre állok. Azonban….

Azonban mindenkinek szüksége van legalább egy órára a napból, amikor elcsendesül. Tudom, hogy ezt lehetetlenség megtenni és különben is, szinte elképzelhetetlen, hogy teljes csend vegyen körül, de kérlek hallgass végig.

A napjaink nagy része semmi másból nem áll csak a rohanás, az állandó versenyfutás, a bosszankodás vagy stresszelés egy-egy helyzeten. Észrevetted, hogy hiányzik valami a felsorolásból? Ha valaki egy nagyon nehéz napod után megkérdezi, hogy „Na és hogy telt a napod?”, mi szokott a leggyakrabban szinte azonnal eszedbe jutni?  A gondok – igen, ez szokott velem is megtörténni. Sajnos nem állandó „vendége” a felsorolásomnak az az egy óra, amit csendben tudok eltölteni.

Sokan szeretnénk hatást gyakorolni a környezetünkre. Emberek között dolgozunk, emberekért munkálkodunk, vagy családunk van, akikért felelősséggel tartozunk. A körülöttünk lévő emberek – fogalmazhatunk akár így is – ránk vannak bízva. Én hiszek abban, hogy senki sem a véletlen folytán csöppen az életünkbe, hiszen ha Isten tudja a hajunk szálainak számát, akkor bizonyára azt is tudja, hogy kik és miért vesznek bennünket körül. Ha pedig így van és a körülöttünk lévő embereknek szükségük van ránk, akkor bizonyosan igyekszünk a lehető legtöbbet tenni értük. Hogyan? Leginkább gondoskodunk róluk, figyelünk rájuk, szeretjük őket. Istennel ezek a dolgok még emelkedettebbé válhatnak. Hogyan? Ha Istennel vagyunk közösségbe, az megváltoztatja az életünket. Olyan erővel ruház fel, amelyet máshonnan nem kaphatunk és amelyet környezetünk sem kaphat meg máshonnan. Az Istennel töltött idő felkészít mindenre, amivel az életünk folyamán találkozhatunk. Új erőt kaphatunk tőle fizikailag és lelkileg. Szükségünk van az időre, amelyet Istennel tudunk eltölteni és a csendes imára, amellyel kapcsolódhatunk Hozzá. Vannak, akik épp hogy bekerülnek a csendbe, azonnal rohannak tovább, mert az élet nem áll meg és sajnos erőtlenül indulnak útnak. Nincs idejük arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a Békével. Így aztán terhekkel megpakolva kezdődik minden elölről.   

Meg kell hallanunk, amit Isten szólni akar hozzánk. Szükségünk van arra, hogy amikor minden más zaj elnémul, mi meghitt csendben tanácskozzunk Istennel magunkról, az érzéseinkről, a kapcsolatainkról, mindenről. Ez pedig új erőt ad!

Nagyon szeretem a reggeleket. Akkor érzem a legnagyobb hálát a szívemben, amikor látom felkelni a napot. Hálát adok Istennek, hogy kaptam egy újabb lehetőséget. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt.46:11)

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet