Fel kell támadnia


“Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.”


Lukács evangéliuma 24. fejezet 5-7. vers


Nem. Nem akarok a vírusról írni. Nem akarom, hogy ezt a húsvéti napot még jobban beszennyezze, és magáénak harácsoljon össze minden szerepet. A mai nap nem róla szól. A mai nap a feltámadásé! Ezért hát fogadd szeretettel, kedves Olvasó egy néhány évvel ezelőtti szentföldi naplóbejegyzésemet, melyet a sírkertben tett látogatásunk után vetettem papírra.


Megérint a csend és már nem is hallod a közelben sikoltó légkalapácsok hangját. Egy koponya formájú hegy, egy üres sír, egy kert és más semmi. Csak Te és az Isten. És egy érzés, ami körülvesz, nyugalmat, békét ad a szívedbe: mert a sír üres.


Itt nem áll templom, nincsenek füstölők, nem hirdeti ezer és egy gyertya, hogy történt-e ezen a helyen valami. Csak egy üres, barlangszerű mélyedés a sziklafalba vájva, és egy felirat az ajtón: Nincs itt, mert feltámadt!


Előtted a kis asztalon kenyér és bor, ahogy azon a bizonyos utolsó vacsorán. Kollégád épp erről beszél, és valahogy ebben az édes-szomorú környezetben másként hangzanak az Igék. Szinte életre kel minden szó, minden mondat. A légkalapács már nem is az, ami eddig volt, hanem egy kalapács hangja, ahogy a szeget az Ő kezén és lábán keresztül a keresztbe üti kegyetlenül. Lágy szellő fut át a hajszálaid között, visszarepít téged abba a korba, és újra átéled az egész történetet.


Isten Fia halt meg itt, érted. Itt mondta ki utolsó szavait, itt temették el. Itt maradt üresen a sír, és Ő már nincs itt, mert feltámadt! Isten Fia él, és neked nem a meghaltat kell imádnod! Isten Fia él, és ezért élhetsz ma Te is, barátom. Isten Fia él, és ezért lehet neked örök életed.


Szádban a kenyér és a bor megszokott íze, de most mégis más. Mert a sír üres. Egész lényeddel éled át hited valóságát, és most tudod igazán, mit jelent az Úrnak halálát hirdetni „amíg eljövend....”


Az eredeti bejegyzést itt olvashatod el.