Évszázados csendek
"Íme az ÚRnak keze nem rövidült meg, hogy meg nem szabadíthatna, és meg nem siketült az Ő füle hogy meg nem hallgathatna."
Ézsaiás próféta könyve 59. fejezet 1. verse
Nem kellett volna már történnie valaminek? Nincs még itt az ideje annak, hogy végre Isten lépjen valamit? Olyan sokan betegedtek meg, olyan sokan haltak meg! Nincs még itt az ideje, hogy vége legyen?! - kérdezik sokan mostanában, tőlem is. Mit is felelhetnék?!
Való igaz, rettenetesen hiányzik a közösségi élet, a szocializáció áldása! A kultúra, a személyes találkozások öröme, az izgalmas esti beszélgetések, a baráti körök. Hiányzik a szerelmes esti andalgás a hold fényénél a csillagok alatt! Hol van a normális életem? Vissza akarom kapni, hamar!
Amikor elveszítjük az életünk egy fontos részét, amikor ennyire megváltozik minden körülöttünk, jogosan tesszük fel a kérdéseinket: miért és meddig még Uram? A válaszok újra ugyan azok, mint minden eddigi próbatétel során: az Isten kérdésünkre, kérdéssel felel.
Hát azt gondolod te kicsiny ember, hogy az Isten keze rövidebb lett talán? Vagy tán azt gondolod, hogy füleit befogta előtted és már nem hallja kiáltásaidat? Nem, nem lett a keze rövidebb és hallása is kristálytiszta még. Pontosan tudja, mi történik veled, látja helyzeted. Csak vár. - De mire? -kérdezheted.
A válasz egyszerű, mint az első húsvét idején: RÁD.
Ő már bevégzett mindent, az emberiség megváltása beteljesedett. Már csak nekünk, embereknek kell elvenni azt az Isten kezéből. Talán most is arra vár, hogyha egymással nem lehetünk annyit, legyünk hát Vele! A mindentől eltávolodott ember talán most, saját rémületétől hajtva kereshetné az Ő közelségét, az Ő védelmét. Talán itt az ideje, hogy minden emberi dacot félretéve belássuk végre, hogy nem tudunk mindent megoldani! Nincs mindenhez erőnk. Nem azért akarja ezt, hogy megszégyenüljünk, hogy kiderüljön, Neki volt igaza! Csak azért, hogy megoldhatatlan gondjainkkal merjünk Hozzá menni, közelségét keresni. Mert Ő mindig hagyja magát megtalálni!
Húsvét van. Ez, az Ő ünnepe. Nem a csokitojásé, a sonkáé, a vigadozásé, a locsolásé, nem. Ez Krisztus ünnepe, a megváltásunk ünnepe, a kereszt ünnepe! Ha megérted a Bibliából ennek lényegét, akkor mai gondjaidra is megoldást találsz, ígérem neked. Mert az Ő keze, ma sem rövid, hogy meg ne tudna szabadítani; és fülei nyitottak, hogy hallja hangodat!
