Isten fiaiként

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.”

 (János első levele 3. fejezet 1. vers)

Gondoltál már arra, milyen lenne az életed, ha a föld más pontján látod meg a napvilágot? Milyen gyermekkorod lett volna az angol királyi család sarjaként? Vagy micsoda tanulmányi lehetőségek vártak volna rád, mint ifjú monacói hercegre, hercegnőre?

Vagy valamelyik híres hollywoodi filmcsillag utódaként, milyen elképzelhetetlen luxuskörülmény, úszómedencés villák, menő sportkocsik, állandó rivaldafény, újságírók hada várna rád nap, mint nap?

No persze lehetne sokkal mostohább életed is, ha netán valamely eldugott afrikai törzs kecskepásztor családjának tízen ikszedik gyermeke lennél, vagy ha a kalkuttai nyomornegyedben kellett volna felnőnöd.

Hát igen, ha valami különleges helyre születek… - álmodoztam már én is, aztán arra jutottam, hogy akkor sem lennék más, mint e bűnös planéta hétmilliárd szürke egere közül egy, aki ma van, holnap nincs.

Ám a Szentírás megmutatta, hogy nincsenek, értelmetlenül lézengő szürke egerek! Mindegyikünk egyedi, megismételhetetlen színfolt ebben a világban és értékünk Jézus vére által felbecsülhetetlen.

Mondd! Te tisztában vagy vele, hogy kinek a gyermeke vagy?

A tiéd világ legszeretőbb, legjobb, legnagyobb, leggazdagabb családja!

A te édesapád a világmindenség Ura!