Tudom, hogy befogadsz

Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?"



Olyan sokszor félreértünk Téged, és annyiszor mondjuk ki konkrétan vagy burkoltan: Te vagy az oka mindennek. Miértekkel bombázunk, alaptalan vádakkal vádolunk, kétségbe vonjuk legelemibb valódat, a szeretetedet.

Mert mi jobban tudjuk. Jobban tudtuk már az Édenben is, ezért hallgattunk a kígyóra, és ettünk abból, amiből direkt kérted, hogy ne. Mert csak a tiltott kellett. Megérte? Megérte szakítani és enni belőle? Hiszen azóta sem tudjuk, mi a különbség jó és rossz között. A saját képmásodra teremtettél minket, ám azóta minden elromlott. Túl mélyre kell ásni, hogy megleljünk egy halvány vonást magunkban, ami hasonlít Rád. Ellenségeid lettünk, és nemcsak neked, hanem egymásnak, a természetnek és önmagunknak is. Gyűlölünk, kiközösítünk, rombolunk, gyilkolunk és félünk. Pedig arra hívtál el minket, hogy uralkodjunk, műveljük és őrizzük a világot.

De mi csak menekülünk Előled azóta is. Téged okolunk minden katasztrófáért, minden betegségért, halálért, és nem látjuk, nem akarjuk meglátni a kereszten szenvedő Istent. Pedig ezt a sok bajt mi okoztuk magunknak. Lázadásunk következményei, és Te voltál az, aki minden bűnünk ellenére utánunk jöttél, hogy megments minket. Hogy ráébressz arra, mennyire fontosak vagyunk Neked, hogy Te minden hibás döntésünk ellenére még mindig szeretsz minket, és azt akarod, hogy békességben, boldogságban éljünk Veled.

Ma szeretnélek így látni Téged. Annak, Aki valójában vagy. Elég volt a miértekből, a számonkérésből, bár azt is tudom, hogy neked minden kérdésemet feltehetem. De ma csak csodálni szeretnélek, beléd szeretni, imádni őszintén, szabadon. Nem akarok félni, nem akarom a bennem lévő szorongást Veled kapcsolatban. Szállni szeretnék Feléd a Lélek szárnyán, haza szeretnék találni Hozzád. Mert tudom, hogy befogadsz.