Amikor a kicsi nagy, és a nagy kicsi
Máté evangéliuma 18. fejezet 4. verse
Egy olyan kultúrában, ahol a „Valósítsd meg önmagad!”, a „Mert
megérdemlem!”, az „Ez nekem is jár!” a népszerű, gondolkodást formáló jelmondatok,
az alázatnak nem sok értéke van. Sőt, a megalázkodás kifejezetten nemkívánatos
viselkedés, legfeljebb csak a kiszolgáltatottak, a gyengék, a simulékonyak szoktak
megalázkodni. Megalázni valakit, ez pedig az erő, a győzelem, a "királyság" jele. Legalábbis sokan
így gondolkodnak róla.
Valószínűleg mindannyian emlékszünk A Pál utcai fiúkra,
hiszen az iskolában kötelező olvasmány volt. A kis Nemecsek Ernő volt az
egyetlen közlegény az egész grundon, mindenki másnak volt valami rangja. Persze,
hogy minden olyan dolgot neki kellett elvégeznie, amire a többieknek nem volt
kedve, vagy amit rangon alulinak tekintettek a „hadnagyok”, „főhadnagyok” és „kapitányok”.
Egyszer még árulónak is kikiáltották. Mégis, a történet végéhez közeledve ő
viszi véghez a legnagyobb hőstettet, amivel megmenti az egész csapat
becsületét. A legalázatosabb lett az erkölcsileg legnagyobb.
Isten országa sok tekintetben fordítva működik, mint a mi
kis földi világunk. Ahhoz hasonlóan, ahogy az írók a regényekben, elképzelt
történeteken keresztül bemutatják, amit helyesnek gondolnak. Az alázat is, bár sok
ember számára negatív, a menny szemében nagy érték. Jézus egy alkalommal arra
biztatta a tanítványait, hogy tanulják meg tőle, hogy ő szelíd és alázatos
szívű. Mégis, több beszámolót olvashatunk az evangéliumokban, melyekben azt
látjuk, hogy egyes helyzetekben kifejezetten határozott volt.
Alázatosnak lenni tehát nem azt jelenti, hogy valaki gyenge
vagy simulékony, hanem sokkal inkább azt, hogy határozott értékei vannak,
melyek visszatükrözik a mennyei értékeket, és ezért nem küzd, hogy minden
helyzetből „győztesként” kerüljön ki; azt, hogy tiszteli mindenkiben az embert,
függetlenül az érdemeitől, a befolyásától vagy a teljesítményétől; el meri
ismerni, ha tévedett vagy hibázott; kész másokat szolgálni és másokért áldozatot
hozni, és a háttérbe húzódni, ha ezt látja helyesnek.
Vajon mi merünk-e nagyok lenni a mennyek országában?
