Számot kell adnunk
"Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek."
Milyen könnyű lenne az élet, ha mások tetteit kéne ítélgetni. Rögtön tudnánk, hogy melyik jó, melyik rossz. Ahogy a mondás tartja: “Kibicnek könnyű”. Kívülről minden történet máshogy szól. Senki sem kérdezi meg a gonosz mostohát, miért is lett gonosz. Mindenki határozottan meg van győződve róla, hogy gonosz, és megérdemli a büntetést. Az élet könnyű lenne, ha másokat kéne ítélgetni.
A gond csak az, hogy ez nem a mi feladatunk. Még jó, hogy ez nem a mi feladatunk. Nem lenne fair a dolog, mert valaki szimpatikusabb, valaki meg egyenesen ellenszenves. Nem lenne jó, ha így működne a világ.
Azt mondja Pál, hogy Isten az egyetlen, aki előtt meg kell állnunk, és számot kell adnunk mindenről. Nem egymást ítélgetni létezünk. Ez nem a mi feladatunk, hanem azé, aki teremtett minket. Bármennyire is szeretnénk mi ítélkezni, bármennyire is jó lenne, ha mi tehetnénk igazságot, úgy, ahogy nekünk esne jól, nem a mi feladatunk. Isten előtt kell megállnia minden embernek.
Van egy másik oldala is a történetnek. Senki sem tudja megúszni, hogy Isten előtt meg kelljen állnia. Senki sem tud elmenekülni az ítélet elől. Mindenkinek számot kell adnia. Mindenki önmagáról fog számot adni. Nem az számít, hogy a szomszéd locsolta a muskátliját vagy sem. Az sem érdekes, hogy a buszsofőr morcosan köszönt a múlt héten, vagy hogy az a sofőr bevágott elém. Mindenkinek saját magáról kell számot adni.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy bár Isten egy kegyelmes Isten, de életünkről el kell számolnunk. Minden eltékozolt percért. Minden mogorva szóért. Minden hazugságért. Minden haragért.
Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de éljünk úgy, hogy majd Isten előtt megállva ne kelljen szégyenkeznünk!
