Te hiszel?


 
„Mert hitben járunk, nem látásban.”

Pál második levele a Korinthusbeliekhez 5. fejezet 7. vers

 

Játszunk egy kicsit. Képzelj el egy piros almát. Ha megvan akkor képzeld el, ahogy előkészíted egy finom almás sütemény töltelékeként. Most képzeld el, ahogy megtöltöd a tésztát és berakod a sütőbe, majd az egész lakást körül lengi a friss, finom almás sütemény illata, amely az otthon melegét sugározza. Most, hogy kellő módon megkívántuk a süteményt, menjünk egy picit visszább és gondolkodjunk a kezdetekről. Ahhoz, hogy az alma a konyhapultra, majd egy finom süteménybe kerüljön, előbb ültetni kell és nevelni egy fát, amely gyümölcsként almát terem. Utána néztem, hogy vajon magról hogyan tudok almafát létrehozni. Ha valaki már próbálkozott vele, akkor az tudja, hogy nehéz, sok idő, de nem lehetetlen és idővel azt a termést fogja hozni, amit vártunk. Ameddig viszont ez bekövetkezik tapasztalhatunk érdekes, új kinézetű, ízű almákat. Valahogy így vagyunk a hittel is!

Nagyon könnyen eltudunk képzelni egy gyümölcsöt, egy autót, egy szép házat vagy egy tájat, hiszen ezeket már láttuk, nagy részüket már ismerjük, tudjuk, hogy hogyan képzeljük el. Isten egy olyan világot, egy olyan szeretetet mutat be a Biblián keresztül, amellyel viszont itt a Földön nem találkozhatunk. Ezt nevezi a Szentírás hitbeli járásnak. A hit egy hatalmas áldás! Természetesen nem minden, hiszen még hitbeli tettek is szükségesek ahhoz, hogy élvezhessük Isten jelenlétét majd egy örökkévalóságon át, de mindenekelőtt áldásként kell rá tekinteni. Áldás azért, hogy egyáltalán létezik egy olyan eszköz, amellyel közelebb kerülhetünk Megváltónkhoz már itt a földi életünk során is. Jézus Krisztus életét adta az emberekért és ez az áldozat, ez a mérhetetlen nagy szeretet akkor válik valósággá és hatja át az életünket, hogy ha hittel megragadjuk és nem engedjük el.

Életünk során a hitünk megkophat, kicsit talán halványul, de sose adjuk fel, főleg akkor, ha már megismertük Jézus Krisztust! A keresztényi élet sokszor kap támadásokat, sokszor olyan helyzetek alakulnak ki, amelyek kérdőjelessé teszik a hitünk alapját, de ilyenkor kell a leginkább Istenhez sietni! A hit egy eszköz, egy lehetőség, amellyel Istenhez megyünk és ígéreteibe, szeretetébe kapaszkodhatunk. Ezért kell még akkor is megragadni, amikor úgy érezzük, hogy halványul.

Ez a megragadás, ez az Istenhez menekülés maga a hit! Hisszük, hogy Isten soha nem hagy el! Hisszük, hogy bár nem láttuk, de Ő egy csodálatos otthont készít nekünk! Hisszük, hogy szeret!

Te hiszel?

Emlékszel az alma magjára, amiről az elején meséltem? Időbe telik, hozhat érdekes eredményeket évről-évre, viszont ha nem adjuk fel és neveljük, gondozzuk, akkor pár év múlva egy csodálatos alma fog teremni a fán, amelyre ha ránézünk mérhetetlenül boldogok leszünk, hogy nem adtuk fel.

 

Áldott napot!